Harper McIntyre

10 szó, amivel leginkább jellemezni lehet:
◊ Erős: Ne, nem úgy gondolom, hogy egy kigyúrt, izmos állat lennék, mert csak rám kell nézni és egyből kiderül, hogy ez nem igaz rám. Nem, ez a jelző az érzéseimre vonatkozik. Sok mindent kibírok, elviselek, legyen szó testi vagy lelki fájdalmakról, viszont nekem is megvannak a határaim.
◊ Szókimondó: Ha kertelve, ha kertelés nélkül, de mindig kimondom hangosan, hogy mi a véleményem az adott dologról. S hogy kerültem-e már emiatt kínos helyzetbe? azt hiszem igen, de gyakorlat teszi a mestert, nem igaz?
◊ Bátor: Nem mondom azt, hogy semmitől sem félek, mert ez nem igaz. Mindenki fél valamitől, természetesen én is, de úgy gondolom, hogy az bátorságra vall, ha az ember szembe mer nézni a félelmeivel.
◊ Pontos: Mióta csak kezembe fogtam a fegyvert, egyből éreztem valami furcsa köteléket hozzá. Talán azért, mert apukám a halála előtt tagja volt az őrségnek, ez azon kevés dolgoknak az egyike, amire még én magam emlékszem és nem csak úgy olvastam a papírjaim között.
◊ Flörtölős: Nem azt mondom, hogy rámászok minden pasira, de ha valaki tetszik, akkor azt nem rejtem véka alá, hanem eléggé egyértelmű jeleket küldök neki.
◊ Okos: Sosem voltam buta gyerek, szokták mondani, hogy vág az esze, mint a borotva. Na ezt rám is mondták nem egyszer! Mit gondolsz, mégis miért kötöttem ki végül a gépészmérnöki pálya mellett? Meg lett volna hozzá az eszem, csak sajnos túl buzgó voltam, szóval nem sokat haladtam ezen szakma kitanulását illetően.
◊ Szófogadó: Na ne tessék most egyből arra gondolni, hogy én milyen jó kislány vagyok! Nem, nem voltam az, csupán azóta jellemző rám, hogy szófogadó vagyok, mióta a Földön vagyunk. Nem vagyok egy vezetői jellem, de tudom, hogy ki az közülünk, s tőle elviselem, hogy feladatot kapok. Persze, teszek megjegyzéseket, de mindig időben ráeszmélek, hogy ő látja helyesen, szóval nem tagadom meg a számomra kiosztott feladatot.
◊ Magabiztos: Nem kételkedem önmagamban, tisztában vagyok a képességeimmel, s azokat ki is használom. Nálam a pohár mindig félig tele van, nem szeretem a dolgokat a rossz oldaláról megközelíteni.
◊ Kíváncsi: Aki kíváncsi, hamar megöregszik, szól a mondja, ám ez rám eddig nem igazán hatott. Megesik, hogy nem várom ki a jelzést az indulásra. Megesik, hogy bemegyek a tiltott részlegre, mert érdekel, hogy miért zárták le. Megesik, hogy elkószálok, mert valami furcsa dologra lettem figyelmes és érdekel a miért és hogyan.
◊ Aranyos: Nem, ezt nem én találtam ki. Oké, hogy magabiztos vagyok, de azért egoista nem. Ezzel sokan jellemeztek már, talán azért, mert tudok nagyon cukin nézni, vagy azért mert kedves vagyok és közvetlen.

9 dolog, amit szeretek:
◊ Eltalálni a célpontot
◊ Részese lenni valami fontosnak
◊ Kék
◊ Eső
◊ Tábortűz
◊ Kártyajátékok
◊ Papírrepülő
◊ A kis herceg
◊ Feszegetni a határokat

8 dolog, amit nem árt tudni rólam:
◊ Azért zártak börtönbe, mert megszegtem a kijárási tilalmat, mikor meg akartam látogatni egy beteg barátomat.
◊ Korábban már többször is szegtem szabályt, de egészen addig sikerült észrevétlennek maradnom.
◊ Mikor Bellamy elkezdte nekünk megtanítani a fegyverhasználatot, már az elején ráéreztem a dologra és majdnem mindig eltalálom a célpontot, ritka a kivétel.
◊ Nem nyugszom, amíg meg nem tudom, hogy clarke miért tűnt el és mi történt Bellamy-val és Finn-el.
◊ Gépészmérnöknek tanultam az Ark-on, de még eléggé az elején voltam a tanulmányaimnak, mikor bezártak, így nem tudok olyan sokat, mint egy tapasztaltabb és jobb diák közülünk, aki nemrégiben került a börtönbe.
◊ Mindig is szerettem volna látni egy tengerpartot vagy egy olyan város romjait, melyben régen több millióan éltek.
◊ A legjobb barátom minden nap meglátogatott a börtönben, de ő még mindig odafönt van az űrállomáson.
◊ A szüleim már jó ideje nem élnek, anyukám a szülésbe halt bele, apukám pedig az ő elvesztésébe. Talán pont a hiányuk miatt voltam régebben kicsit kontrollálhatatlan.

7 dolog, amit nem kedvelek:
◊ Darabolók
◊ Földiek
◊ Rózsaszín
◊ Magas sarkú cipő
◊ Ékszerek
◊ Titkolózás
◊ Félrevezetés

6 tevékenység, amit hobbiként űzök:
◊ Tánc
◊ Jóga
◊ A táborban járőröztem
◊ Információgyűjtés Mount Weatherben
◊ Gyakorolni a pontos lövést - mondjuk ezt idebent nem igazán szeretik
◊ Kártyajátékok

5 mondat/idézet:
◊ Ha farkasszemet nézel a halállal és a halál pislog először, már semmi sem lehetetlen.
◊ Hogy a végsőkig kitarts, olyan célt kell választanod, amelyért az életedet is feláldoznád.
◊ Nem a szerencsések lesznek azok, akik állva maradnak a végén.
◊ A világ véget ér, és a világ elkezdődik. Mindig is így volt ez.
◊ Vannak dolgok, amiket az ember nem tud maga mögött hagyni. Ezek nem a múlt részei. Ezek a mi részeink.

4 dolog, amit sosem fogsz tudni rólam:
◊ Egy ideig teljesen rá voltam kattanva Jasperre. Mármint a táborban, mikor visszajöttek, hogy megmentette Octaviat. Persze, azóta már túltettem magam a dolgon és inkább barátként tekintek rá.
◊ Van egy csillag alakú anyajegy a csípőmön.
◊ A tetoválásom jelentése. Sosem fogom elárulni, hogy miért pont papírrepülő.
◊ Egyszer levágtam magamnak a hajam, borzalmasan sikerült.

3 helyszín, ahová el akarok jutni:
◊ Vissza a táborba Mount Weather-en kívül
◊ Tengerpart
◊ Egy régi város romjai

2 becenév, amit adtak nevem:
◊ Low-Hanging Fruit
◊ Manó

1 személy, akire példaképként tekintek:
◊ Talán Bellamy, ha már muszáj mondanom valakit, hiszen nélküle nem éltük volna túl a Földön


Nem vagyok túl magas, a 165 cm teljesen átlagosnak számít, akárcsak minden más rajtam. Vékony vagyok, mégis formás idomokkal rendelkezem, de nincs tökéletes alakom. A csípőn például kicsit keskenyebb a kelleténél, a vállam úgyszintén. Szőkésbarna hajam a hátam közepéig ér, amíg a táborban voltunk különféle fonatokkal tettem érdekesebbé, de mióta itt vagyunk Mount Weather-ben visszatértem az egyszerű egyenes viselethez. A szemem mogyoróbarna és dús, hosszú szempillák keretezik, felettük vékony, ívelt, szőkésbarna szemöldökpár virít. Sokan mondták már, hogy cuki az orrom, olyan manós. Kiskoromban nem szerettem, most sem vagyok igazán kibékülve vele, de már elfogadtam, hogy olyan amilyen, s látom, hogy ez illik az arcformámhoz. A szám keskeny, és mikor mosolygok, akkor megjelennek mellette az apró gödröcskék, amik néha akkor is látszanak, ha beszélek. A ruhatáram érdekesen alakult mostanában. Az Ark-on ugyebár nem igazán volt lehetőségünk válogatni, mindenki azt hordott, ami jutott neki. Aztán a táborban... Ott volt egy ruhánk, amiben lejöttünk a Földre és semmi több. Örülök, hogy az legalább olyan volt, amit szívesen viselek: egy testhezálló nadrág és top, valamint egy dzseki. Ezekben könnyen mozogtam akkor is, mikor futni kellett vagy éppen lőni. Mount Weather-ben azonban teljesen más a helyzet, itt választhattam ruhát, ami be kell valljam, eléggé furcsa volt, de hozzá lehet szokni. Van farmerruhám, melegítőm, pulcsim, testhezálló nadrágom és felsőm... Már most több ruhám van it, mint az Ark-on azt hiszem. Nincs olyan szín, amit kifejezetten utálnék, bármit felveszek, hiszen az Arkon nem igazán lehetett válogatni, talán egyedül a rózsaszínt nem szeretem annyira, de azzal sincs komolyabb bajom.  Ami talán érdekes lehet számodra, az az, hogy van egy tetoválásom a jobb csuklóm belső részén, ami egy papírrepülőt formáz.

Sosem volt velem könnyű. Az anyukám belehalt a szülésbe, így apura maradtam, azzal azonban senki sem számolt, hogy a hőn szeretett nő elvesztése mennyire kikészíti majd. Pedig eléggé jó programozó volt, de ennek hamar vége lett. Elmaradt a munkával, velem sem igazán foglalkozott, inkább másra bízta a felügyeletemet, bezárkózott és alkoholba fojtotta bánatát. Hogy honnan szerezte azt az italt, azt nem tudta senki, de nem kérdezték. Mindenki tudta, hogy ebbe fog belehalni, és én még csak két éves sem voltam, mikor ez megtörtént. Tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy miről van szó, csak azt vettem észre, hogy apu többé nem jön játszani velem, vagy visz haza éjszakára. Nem, én ott maradtam a néninél, akire rábízott, hiszen neki sem férje, sem gyereke nem volt, s a Tanács úgy ítélte meg, jó gyámom lesz.
Tulajdonképpen ebben igazuk is volt, a baj nem vele volt, hanem velem. Túlságosan is buzgómócsing voltam és szerettem kockáztatni. A gyámomat amúgy Rosa néninek hívták, teljes nevén Rosalinda Huston. Nem tudom, ezt most miért mondtam, csak szerettem volna, ha tudod, ki ő, mert mint mondtam, leírhatatlanul kedves asszonyról beszélünk. Nem olyan öreg ám, hogy annyira asszony lenne, még a negyvenet sem töltötte be, van addig még pár hónap, de nekem ő mindig néni marad már. Rosa néni a konyhán dolgozott, és azt szerette volna, ha én is oda megyek, hiszen ott mindig van szükség emberre, s biztos állás is, de engem az a hely nem érdekelt. Valahogy sikerült megbabonázniuk a számoknak, a képleteknek és talán apa eszét örököltem, hiszen jó is voltam a reál tárgyakból. Ebből jött az az ötlet is, hogy gépészmérnöknek tanuljak, amiből sajnos nem jutottam túlságosan előre, mert ugyebár börtönbe zártak...
Térjünk vissza oda, hogy buzgómócsing. Na igen, ez hozta a vesztemet, vagy így visszagondolva, talán inkább szerencsémet. Többször is szegtem már szabályt, ha úgy vesszük, de egészen addig egyszer sem buktam le. Ott volt például az az eset, mikor elkísértem Rosa nénit a konyhába, és ugyebár vannak olyan ételek, amiket már nem biztos, hogy kiadnak az állapotuk miatt. Feldolgozzák őket utána, ha jól tudom, és ilyen pépes trutyit csinálnak belőle a növényeknek. Tulajdonképpen annak a három darab almának semmi baja nem volt, csak behorpadtak, én meg elhoztam őket a nadrágzsebemben. senkinek sem tűnt föl a hiányuk, és Melinda meg én, szépen kutyultunk belőle valami löttyöt, amiről olvastunk a könyvtárban. Ilyen alkoholos bigyót, aminek borzalmas íze volt, mikor megkóstoltuk, de sikerült elcserélnünk egy úgy szemüvegre Melindának. Vagy ott volt mondjuk még az az eset, amikor előttünk mentek a fegyveres őrök a folyosón, mi meg mindenféle régi filmes karaktert utánoztunk mögöttük, mint például Húkuszpók. Persze, mikor hátrafordultak, mert hallották, hogy nevetgélünk, akkor úgy csináltunk mintha semmi sem lenne vagy épp egy jó viccet mondtunk volna egymásnak. Tulajdonképpen később tudtuk meg Adamtől, hogy ez is szabályszegés, mert ugyebár kifiguráztuk a biztonságiakat. Meg ott volt még az is, amikor Adam lebukott valami miatt és mi meg besegítettünk a büntetőmunkájába, holott nem lett volna szabad, de megbeszéltük már előtte való nap, hogy este átjön és filmet nézünk. Ha nem segítünk bele, akkor nem tudtuk volna megvalósítani eme tervünket. A poén az, hogy akkor én segítettem neki, de a saját büntetőmunkámat általában sikerült átpasszolnom másnak, szóval mindig volt valamim, amit odaadhattam cserébe. azt a löttyöt például gyakrabban is elkészítettük Melindával, de nem azért kerültem a börtönbe, mert lebuktunk. Valójában ez egy annál sokkal kisebb dolog miatt történt. Melinda beteg lett és kórházba került, minden nap meglátogattam, de azt mondták, hogy nem túl biztatóak az eredményei, de mivel én nem vagyok családtag, így nem mondhatták el, hogy pontosan mi a baj. aztán eljött az a bizonyos nap. Kijárási tilalmat vezettek be, mert napkitörés történt, s annak hullámai gyakran okoztak galibákat a rendszerben. A legbiztonságosabb az volt, ha mindenki a lakrészén marad, de akkor már Melindának olyan rossz volt az állapota, hogy tudtam, napról napra él, így egy nap sem hagytam ki a látogatást. Kiosontam, jó voltam az ilyenekben, eljutottam az orvosi állomásra. Már tudtam a járást, mindent tudtam, és mikor odaértem barátnőm ágyához, az már üres volt, pánikolni kezdtem, hiszen el sem tudtam tőle búcsúzni, s ekkor csaptam túl nagy zajt. A biztonsági őrök bejöttem, rám találtak, s rágatni kezdtek. Szerintem már várták a pillanatot, hogy mikor bukok le valami miatt, hiszen sejtették, hogy valami nem stimmel velem. Igen, akkor kerültem börtönbe.


Kezdetektől fogva Bellamy csapatát erősítettem. Ő volt a legidősebb közülünk, szerintem egyértelmű, hogy valamilyen szinten fel is néztem rá, s az is, hogy őt követtem. Az a srác megtanított lőni! Engem! Az Arkon halálra voltam ítélve, de ő fegyvert adott a kezembe, megbízott bennem, én pedig nem okoztam csalódást. Ugyan a gépészmérnöki tudásomnak nem igen vettük hasznát, de talán mondhatom, hogy a legjobb lövész voltam a csapatban. Járőröztem, őrt álltam, vigyáztam a rendre. Annyira már volt ez az egész ahhoz képest, mint amiket odafent csináltam, de szabad voltam. Volt néhány alapvető szabály, de cseppet sem olyanok, mint az Arkon és ez megváltoztatta a hozzáállásomat a dolgokhoz. Sosem jutott volna eszembe, hogy fegyveres őr legyek, de itt ez volt az a dolog, amiben igazán jó voltam, s büszke lehettem magamra.


Az olyannyira emlegetett hegy. Itt vagyunk, de nem mehetünk ki, tehát megint be vagyunk zárva mint az Arkon. a különbség csupán annyi, hogy ez a hely jobb mint az Ark, ott van például az a rengeteg süti meg gyümölcs, amiről csak olvastunk esetleg, de sosem ízleltük. Oh igen, a csokoládé! Ez a hely túl szép, hogy igaz legyen és Clarke is eltűnt. Nem tudjuk mi van a srácokkal odakint, semmit sem mondanak el nekünk, s ez gyanús, talán ki kéne innen jutni, de úgy néz ki, hogy ez lehetetlen...