Kezd végre kialakulni valamiféle szabályrendszer a táborban. Bellamy és Clarke jó vezetőknek bizonyulnak, bár én még mindig inkább azt állítom, hogy előbbire jobban kéne hallgatnunk. Clarke hiába került velünk a Földre, továbbra is része az arki elit osztálynak, ha szabad így fogalmaznom, s ezt nem csak én gondolom így. Persze, amíg nem ő osztogat nekem parancsokat, addig nem nagyon foglalkozok azzal, hogy mit csinál. Az én feladatköröm pedig szerencsére nem tartozik az ő hatáskörébe, a vadászok és mi vagyunk Bellamy felügyelete alatt. Ott voltam a legutóbbi incidensen, amikor békét akart kötni a földiekkel a hídon. Bellamy engem is magával vitt, hogy a távolból együtt fedezzük Clarke-ot, mert sosem lehet tudni, hogy kiben bízhatunk. Mint kiderült, bennük sem, meg akarták ölni az egyik vezetőnket, s mi csak a segítségére siettünk. Arról már nem tehetünk, hogy azok a barbárok ránk fogták az egészet, hogy mi kezdtük meg minden, holott ez nem igaz. Ott volt, ott volt az egyik fán, láttam és a nyíllal egyenesen Clarke-ra célzott. Miután ez történt, egyértelművé vált: harcban állunk a földiekkel. Bellamy úgy határozott, hogy senki sem hagyhatja el egyedül a tábor területét, sem a vadászok, sem a keresők, mindegyiküket el kell kísérnie egyikőnknek az őrök közül. Igyekszem minél hasznosabb lenni, így gyakran vállalkozom, hogy osszon be valaki mellé, vagy a falra őrszemnek, s most is így tett, Megan mellé rendelt, hogy kísérjem el vadászni. Egyébként Megan eléggé szimpatikus lány, beszélgettünk már, így tudom, hogy régen katonának készült, s furcsállom, hogy idelent a vadászat mellett döntött. Persze, nekem nincs jogom bírálni bárki döntését. - Szia, na mehetünk? - kérdezem, mikor a tábor kapujánál találkozok vele.
Kezdőlap 
by 
|| xxx ||