HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Always Actual
You need to know these

◊ Mielőtt karaktert alkotnál, nézz be az avatarfoglalóba, valamint ha a Play by alanyodat illetően tanácstalan vagy, akkor kukkantsd meg az avatarajánlót.

◊ Regisztráláskor vegyétek figyelembe, hogy a földieknek, a kitaszítottaknak és a darabolóknak nincsen vezetéknevük. Ha esetleg a név túl rövid lenne, akkor írjatok mögé valamit és kérjétek meg az egyik admint, hogy azt törölje onnan.

◊ Az idővonal elolvasása melegen ajánlott, hiszen abból derül ki minden, ami eddig történt.

◊ Az előtörténet megírásakor ne felejtsétek el, hogy 2173-at írunk!

◊ Az avatarok mérete szigorúan 200x320 pixel nagyságú legyen, ha esetleg képet szeretnétek vágatni, nyugodtan forduljatok a staffhoz.

Facebook csoportunk tárt karokkal vár minden új és régi játékost.



log in
join us and life fast

Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Hey darling!
Tell me your little secret!




new posts
want to try one?

» Magic of Darkness
by Cage Wallace Csüt. Szept. 29 2016, 20:58

» エリュシオン - Elízium
by Vendég Szomb. Júl. 30 2016, 12:56

» Finn & Lynx
by Lynx Pént. Júl. 29 2016, 13:51

» Lynx & Logan
by Lynx Csüt. Júl. 28 2016, 11:59

» iZombie frpg
by Admin Hétf. Júl. 18 2016, 21:06

» Elkészültem az előtörténetemmel
by Zafira Csüt. Júl. 14 2016, 18:31

» Zafira kom Trikru
by Zafira Csüt. Júl. 14 2016, 18:29

» Believe in Magic
by Admin Kedd Júl. 12 2016, 14:04


Statistic
How many are we?

Csoport
Össz.
The100
10
2
12
Sky People
3

7

10

Grounders
9
5
14
Outcasts
4
2
6
Mountain Men
4

2

6

Reapers
-
-
-
EJK
-
-
-
Össz.
30
18
48


they are here
and they want adventure


Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (46 fő) Kedd Aug. 25 2015, 14:08-kor volt itt.


Share | 
 

 Zafira kom Trikru

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet


avatar

◊ Hozzászólások száma : 2

TémanyitásTárgy: Zafira kom Trikru   Csüt. Júl. 14 2016, 18:29 Idéz Szerkeszt Töröl


Zafira
Jus drein jus daun



Die in space or probably die trying to get to the ground.
becenevek: Miért lenne olyanom?
születési hely: Ton DC
születési dátum: 2150
kor: 23
csoport: Grounders
klán:  Trikru (Erdei nép)
pozíció: Harcos
családi állapot: Egyedülálló
play by: Naya Rivera

survival isn't who you are, it's who you become

Nő vagyok. Mindemellett harcos is, így ha a viselkedésemben sokszor nem, de a külsőmön ez bőven megmutatkozik. Ezenkívül már messziről lerí rólam, hogy melyik klánba tartozom; jócskán magamon viselem az erdei nép legjellemzőbb tulajdonságait, bár ez nem is annyira meglepő. Izmos vagyok, ami leginkább a hasamon látszik, bőröm pedig kreol színben játszik, amit különböző tetoválások és sebhelyek díszítenek, miket az évek alatt szereztem. Ezek mutatják a tetteimet. Mind közül a legszembetűnőbb az, amelyik szinte az egész hátamat szeli ketté és a vállamon végződik. Egy azgedai harcos okozta. Szemeim feketék és sötétek, fagyosak, mint az éjszaka, hajam pedig - amit általában fonatokkal rögzíttek -  sötétbarna, bár sokszor inkább látszik feketének az is. Ezek mind egy kerek arcot díszítenek vagy kereteznek be, amit az esetek többségében sötét festék, sár vagy piszok borít. Hol a rejtőzködés miatt, hol a harcok végén. Ajkam telt, dús - és általában sebekkel borított az is. Ruháim tipikusan egy harcos ruhái, olyanok, amikben könnyű mozogni, nem akadályoz és amelyeken könnyen el lehet helyezni fegyvereket. Néhány helyen szíjakkal van megrögzítve, általában a fegyverek, de vannak esetek, amikor a biztosabb tartás érdekében is. A hosszú szárú bakancs és a mellényem - ami a kelleténél nagyobb rám - majdhogynem elengedhetetlen kellékei az egész lényemnek, leginkább azért, mert ezeken, ezekben lehet a legjobban elrejteni a kisebb fegyvereimet, ha szükség lenne rájuk.

Hogy milyen vagyok én? Erre talán még én magam sem tudom a pontos választ, olyannyira nem értem saját magamat. Egyrészről vagyok az a harcos, akinek azok látnak, akik nem ismernek közelebbről; olyan, aki nem ismeri azt a szót, hogy visszavonulás vagy meghátrálás. És ez annyira igaz rám. Nem csak kötelességemnek érzem, hanem szeretek is azért küzdeni egészen a végőkig, amíg bírom, hogy a klánom biztonságban legyen - hiszen mint harcos ez is a feladataim közé tartozik. Fontos számomra a népem, és túl sok mindent veszítettem már el ahhoz, hogy hagyjak még többeket veszni a közelgő harcokban. Ebben a témában eltökélt vagyok és mint oly' sokan rajtam kívül, én is hiszek abban, hogy a vér vért követel. Az elvesztés fájdalmát nem tünteti el, ezt tapasztalhattam, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha bosszú és megtorlás nélkül hagyom azokat a tetteket, amik fájdalmat okoztak nekem vagy a klánomnak, akkor a lelkeink nem nyugodhatnak. Ahogy a halottaké sem. Másrészt viszont vagyok az, akinek egyáltalán nem kéne lennem; egy olyan személy, aki akkor is veszélyes helyzetekbe tud kerülni, ha éppen nem küzd valamiért. A túlzott kíváncsiságom miatt már kerültem bajba néhányszor, és jól tudom, hogy azzal, hogy pozitív érdeklődést mutatok az égi emberek iránt, kivívhatom sokak haragját - köztük a magamét is. Ölték az enyémeket, én mégis érdeklődve nézek rájuk, rácsodálkozva az addig ismeretlen dolgokra, amiket addig életemben nem láttam. És ez a kíváncsiság nem csak az ő irányukba van így... A két énem, a harcos és a lány is, aki fel akarja fedezni az egész világot a maga módján viaskodik bennem, és ez sokszor elbizonytalanít abban, hogy minden rendben van-e velem? Emellett hátráltat is, mikor különböző helyzetekben gyorsan kell döntenem. El akarom tüntetni a kíváncsi lányt, és soha többé nem akarok rágondolni, de ez nem megy ilyen egyszerűen, mivel mindkettő én vagyok. Még ha ez nem normális, ha veszélyeztetem vele az életem és a klánban elfoglalt pozíciómat - nem tudok megszabadulni tőle.


Maybe life should be about more than just surviving.

A balta hangos csattanással találkozott a mohával borított fatörzzsel. Kéreg darabok pattogtak le a sáros földre, a madarak pedig ijedt rikácsolással reppentek szét a környék fáiról. Aztán csend lett, csak a faluból ért el hozzánk néhány halkabb hangfoszlány. Pár pillanattal később viszont már apám lépteinek hangja töltötte be az erdőt, ahogy bakancsa alatt cuppant egyet-kettőt a sáros talaj és reccsentek meg a letört gallyak. Én egy kidőlt rönkön ülve figyeltem, ahogy egyetlen erős rántással kirántja a nehéznek tűnő fegyvert, majd felém fordul egy hatalmas vigyorral az arcán. Mert igen, az én apám már csak egy ilyen fura harcos volt; mindazok ellenére, hogy bozontos kecskeszakáll és durva sebhelyek díszítették az arcát, a vigyor, amitől szinte minden foga kilátszott, mindig ott volt, ha a családjával lehetett. Nekem, a két idősebb bátyámnak és mára már megboldogult anyánknak is a mindennapjaink része volt ez a szeretetteljes gesztus, ahogy ez a nagydarab férfi megmutatja, milyen is valójában. Képtelen voltam nem viszonozni a mosolyát.

- Ideje megpróbálnod neked is - nyújtotta felém a baltát. Habozás nélkül nyúltam felé és ragadtam meg a nyelénél fogva. Igaz, hogy alig múltam tizenöt éves, de már harcos voltam, olyan, mint a családom többi tagja. Mint az apám, a két testvérem, vagy épp apám testvére és annak fia. A kezem már ösztönösen mozdult és szinte ugyanazt az ívet írta le, miután elhajítottam, mint mikor apám tette. Azonban az enyém messze nem okozott akkora kárt a fában, mint az övé, a csattanás sem volt olyan hangos. Csalódottan szorítottam össze a számat, s indultam el, hogy visszahozzam a fegyvert. Újra meg akartam próbálni. Legalább addig, míg meg nem közelíti azt a hatást és erőt, amit apámnál produkált. A kelleténél azonban nagyobb erővel rántottam ki a fából, a kezem pedig meglendült, egyenesen a mögöttem álló férfi mellkasának, aki immár mögöttem állt. Hatalmas termete árnyékot vetett rám, ahogy kivette a kezemből a baltát és leeresztve a kezét maga mellé lógatta. Komoly arccal figyelte a reakciómat, majd a fára bökött a fejével.

- Mit szoktunk mindig mondani, ha valamit vagy valakit meg akarunk bosszulni a fájdalmaink és sérelmeink miatt, Zafira?
- Jus drein jus daun - habozás nélkül feleltem. A mondat, ami beleitta magát klánunk minden tagjába már a kezdetektől fogva, én pedig szentül hittem benne. Ennek ellenére nem tudtam csillapítani a fájdalmamat, amit idősebb fivérem elvesztése okozott. Nem tudtam, nem tehettem, nem volt rá alkalmam. Ennek pedig már jó pár éve. - A vér vért követel.
- Úgy van. De nem kell rögtön lecsapni, mint ahogy erre a fára tetted. Várd ki az alkalmat, Zafira, és akkor a lelked is megnyugszik.
Végigsimított a fejemen, majd felkapta a baltát és visszaindult Ton DC-be, ahol már csak egyetlen testvérem várt minket. Néztem távolodó alakját és elraktároztam magamban azt, amit mondott, mit sem sejtve arról, hogy ez lesz az utolsó tanítás, amit tőle hallok.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Zafira kom Trikru
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
WeAreGrounders :: Karakter :: Karakteralkotás :: Készülö karakterek-