"A barátság,nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb."
James megkért, hogy adjak kölcsön neki egy növényhatározót. Ötletem sincs, hogy mihez kellhet neki, talán mikor bevetésen volt, akkor látott valami érdekeset? Jobban tenné, ha nem arra figyelne, nem akarom, hogy a társa olyan hírrel jöjjön vissza, hogy James figyelmetlen volt és... Szóval nagyon féltem őt, nem is értem, hogy miért ő kapja mindig a legnehezebb feladatokat. Az rendben van, hogy jó katona meg ügyes, de attól még ő sem bírhat ki mindent. Mindenkinek van gyenge pontja, s jól tudom, hogy neki is van, mert senki sem tökéletes, viszont ő legalább jól titkolja, hogy mi is az a valami. Komolyan nagyon gáznak érzem, hogy még nekem sem sikerült rájönni, pedig mióta ismerem már őt... Szokásomhoz híven, most is sokat készülődtem, mert mégiscsak vele találkozom és valamelyest van bennem egy amolyan bizonyítási vágy, hogy felhívjam magamra a figyelmét - aminek esélye egyenlő a nullával -, ugyanis még mindig tetszik nekem. Ennyi év után is, ez tuti, hogy nem normális, hiszen megjátszom, hogy minden ugyanúgy van, mint azelőtt és én nem érzek többet pusztán barátságnál. Végül egy piros ruha mellett döntök, melyet fehér pöttyök varázsolnak bohókássá. Sötétszürke harisnyát húzok alá, a lábamra egy fekete bokacsizmát és felkapok még egy rövid fazonú farmerdzsekit is, mert néha idelent is hűvösebb tud lenni. Sosem sminkeltem túl magam, most is csak egy kis tust és szempillaspirált használok, majd kezembe veszem a könyvet és elindulok a megbeszélt helyszín felé, ami nem más mint az kedvenc társalgónk, ahol legelőször találkoztunk. Csendes hely, nem sokan szoktak ott lenni, hiszen a többi társalgó valami miatt jobban vonzza a többieket, talán azért, mert azok tágasabbak, nem tudom, nekem ez is tökéletesen megteszi, mert úgysem azzal foglalkozok, hogy hol vagyok, hanem James-szel. Nem tudunk olyan gyakran találkozni, hiszen már említettem, hogy sokszor küldik ki terepre, így viszont csak még kellemesebb a viszontlátás. - Szia - köszönök hatalmas vigyorral, majd átölelem. - Mizujs? - kérdezem, miközben lehuppanok a szokásos helyemre a kanapén, majd megvárom, hogy ő is leüljön. - Na, szóval... El is magyarázzam, hogy mi hol van benne, vagy esetleg van egy konkrét valami, amit keresel... Vagy szimplán csak adjam oda? - érdeklődök, miközben a könyv borítójával játszadozok. Kinyitom és becsukom, kinyitom és becsukom...
A barátság számtalan alakban megjelenhet, és számtalan forrásból meríthet erőt, de mindegyikben közös a feltétlen szeretet, a másik fél hiánya fölött érzett fájdalom és a közös tulajdonságok.
Csak nem rég értem vissza a legutóbbi küldetésből, szerencsére épségben. Eddig minden alkalommal megúsztam bármilyen sérülés, vagy károsodás nélkül, amiért igazán hálás vagyok. Nem mondom, szeretem a munkámat, ezzel egyenes út vezet az álmaim felé, de mostanában mintha egyre kétesebb feladatokra lennék beosztva. Persze, lehet én gondolom rosszul, de valami akkor is furcsa nekem. Túl gyakran küldenek ki, és hát eddig nem voltak ennyire fárasztóak a küldetések. Elismerés lenne? Fogalmam sincs, de az biztos, hogy néha még számomra is megeröltetőek tudnak lenni a feladatok, és kész élvezet végre hazatérni utána. Így voltam vele most is. Talán ezért is beszéltem meg a kedvenc társalgónkba a találkozót Kath-tel, hogy kiélvezhessem a csendet, és a nyugalmat, na meg a társaságát. Régen volt már, hogy leülhettünk volna beszélgetni egyet, természetesen az én hibámból. Kicsit bűnösnek is érzem magam, de nyugtat a tudat, hogy Kath megérti. Meg hát, egy kis távolság nem állhat a barátságunk útjába. Az egyedüli ami igen... Az a dobbanás. Minden egyes alkalommal, amióta kiengedték, mintha megdobbanna a szívem, amikor meglátom. Már nem tudok ugyanúgy nézni rá, mint azelőtt, de azt sem mondhatnám, hogy többnek érezném őt, mint egy barátot. Egyfajta több, de mégis kevesebb érzés, elég idegesítő, de mégsem tudok semmit tenni ellene. Már előbb ideértem, mint a megbeszélt időpont, szokás szerint. Nem mondanám, hogy izgatott voltam, csak az az egészséges hiányérzet mozgolódott bennem. Nem is ültem le a kanapéra, inkább csak nekitámaszkodtam a háttámlájának, és úgy vártam, hogy Kath ideérjen a növényhatározóval. Amint észrevettem, hogy közeledik, elrugaszkodtam az eddigi helyemről, és pár lépést tettem előre, miközben le sem vettem a szemem róla. Majdhogynem automatikusan elvigyorodtam, ahogyan megláttam. Szinte semmit sem változott, amióta elmentem. - Szia - köszöntem, miközben viszonoztam az ölelését. - Semmi extra, ismét visszatértem. - Mondhatni elégedett volt a válaszom, miközben én is leültem Kath mellé, és a jobb karomat átdobtam a háttámlán, kinyújtóztatva ezzel a vállamat. - Veled mi érdekes történt, amíg távol voltam? - érdeklődtem jókedvűen. Tényleg jó viszontlátni őt, és jó lenne hallani valamit róla, vagy éppen a többiekről. - Hálás lennék érte, ha elmagyaráznád, hogy mi hol található benne. - Bár, ha nagyon akarnám, biztosan megtalálnám amit keresek, csak valamivel több idő alatt. Már ha tényleg rá tudnám venni magam, hogy megkeressem azt a bizonyos dolgot, amit kint láttam. Hogy őszinte legyek, nem is vagyok benne biztos, hogy benne van ebben a könyvben, csak egyfajta kifogásnak használtam, hogy elhívhassam őt ide. Bár, a kifogás kicsit erős szó, mondjuk úgy, hogy egyszerre éltem a kellemes és a hasznos lehetőséggel. Ahogy pedig a könyv borítójával játszott... Mintha ideges lenne. Egy pillanatig figyeltem, ahogy nyitogatja, de inkább visszapillantottam rá, amíg válaszoltam.- Bízom benne, hogy ebben a könyvben benne lesz. - Mert azért tényleg érdekelne az a növény. Tény, hogy eddig még nem láttam ilyet, szóval, ha Kath elkezdte mutatni, hogy mit, és hogyan kell keresni a könyvben, akkor kicsit előrébb dőltem, hogy jobban láthassam.
"A barátság,nem élet-halál kérdése, annál sokkal fontosabb."
Nem mondanék azzal újdonságot, ha azzal jönnék, hogy féltem Jamest. Minden egyes alkalommal, mikor kiküldik, aggódok, hogy baja esik, pedig tudom, hogy ügyes és tudom, hogy mindig vigyáz magára, de ő sem bírhat ki mindent, és említette, hogy olyan, mintha egyre nehezebb küldetésekre küldenék. Ez nem fair, miért pont őt? Értem én, hogy James az egyik legjobb katona, de attól még nem kéne mindenhova oda küldeni, szünetre lenne szüksége vagy könnyebb feladatra. Talán az előbb említett dolgok miatt van az, hogy mindig olyan nagyon örülök, ha meghallom, hogy semmi baja és visszatért. Tudom, hogy ehhez az érzéseimnek is köze van, de mégis... Ha ő visszatér egy nehéz küldetésről, akkor az nekem a legjobb hír, amit kaphatok. Örültem, mikor megkért, hogy találkozzunk, mert így tudom, hogy jól van. Ő a legjobb barátom és minden vele töltött perc számomra rendkívül sokat jelent, főleg azóta, hogy katona lett. Hirtelen még a növényhatározót is értékesebbnek találom, mint eddig és mosolyogva lépek be a társalgóba a könyvvel a kezemben. Szorosan magamhoz ölelem, majd miközben válaszát hallgatom, lehuppanok a kanapéra. - Háááát, Adelaide-dal beszélgettünk a filmklubról és arra gondoltunk, hogy indítunk egyet gyerekeknek is, ahol mesék lennének, rajzfilmek meg ilyesmik. Az is hetente lenne, biztos örülnének neki ők is meg szüleik is, hogy egy ideig nem nekik kell vigyázni rájuk. Mit gondolsz? Hülyeség? - pillantok kérdőn Jamesre, majd megkérdezem, hogy pontosan mennyit mondjak el neki a könyvről. Válaszát hallva elmosolyodok. - Valahogy éreztem, hogy ezt fogod mondani - kinyitom a könyvet, a tartalomjegyzéken átlapozok és megállok a bevezetőnél, ahol van egy kisebb magyarázat az oldalakhoz. - Minden növényről van egy ilyen táblázat, ebben van két oszlop, az egyikben azok a tulajdonságok, amik a nukleáris bigyó előtt voltak, a másikban pedig azok, amik utána. Ez azért fontos, mert odakint az utóbbiak érvényesülnek, de idebent az üvegházban például az előbbiek. Ez így oké? - emelem fel tekintetem a könyvről, amiben beszéd közben a kezemmel mutogatom, hogy éppen miről is beszélek. Mondjuk, az biztos feltűnhet neki, ha belelapoz a könyvbe, hogy némelyik növénynél hiányos a táblázat, ez pedig azért van, mert túl sokat mutálódott, s nem tudták biztosra megállapítani, hogy mégis hol fordul elő a természetben, vagy éppen az volt a probléma, hogy a növény a mi környékünkön nem található meg. Visszalapozok a tartalomjegyzékhez és onnan magyarázok. - Mint láthatod, több fő csoportra vannak szedve a dolgok, fák, bokrok, virágok, fűfélék. Ezeken belül pedig több alcsoport van, amiket inkább külső alapján neveztek el itt, hogy könnyebb legyen a keresés. Például a virágok szín szerint vannak. A fáknál van gyümölcsös, meg törzs szín alapján is említ párat...
Kezdőlap 
by 
