Néha jól jön az, hogy szabad bejárásom van a raktárakba. Nem csak azért, mert így Adelaide-dal bármikor bemehetünk bohóckodni, vagy azért, mert az ottani műalkotásoktól ihletet kaphatok. Nem, néha akkor is jól jön, ha egy kedves ismerősnek szüksége van valamire. Itt van például Faye, akinek egy hónapja született a kisbabája és nem kapott játékot a gyermeknek valami olyasmi indokkal, hogy nincs több. Tudtam, hogy ez nem igaz, hiszen a hármas számú raktárban több dobozt is láttam, amikben igazán jó állapotú, használaton kívüli gyerekjátékok vannak. Van engedélyem, bármit kihozhatok a raktárakból és úgy gondolom, hogy mondjuk egy plüssállat még nem okozna világvégét azzal, hogy elviszem a dobozból... Ráadásul tudom, hogy ma Joe őrködik a hármasnál, ő pedig elég laza ahhoz, hogy ne problémázzon ilyen dolgokon. Fekete csőnadrágot és kék hosszú ujjú felsőt viselek, bár utóbbinak az ujjait szokás szerint feljebb húzom, mert nem szeretem a hosszú ujjút. Vállamon a szokásos vászontáska lóg, amit akkor hozok magammal, ha a filmklub miatt szükség van valamire. - Szia Joe, hogy vagy? - érdeklődöm mosolyogva, mikor odaérek, megvárom a válaszát, majd a beléptetőkártyámmal bemegyek a raktárba. Megcélzom az ötödik sort, azon belül is a második polcot, melyen állnak a papírdobozok, s tudom jól, hogy mind játékokkal teli. Kihúzom az egyiket és aranyos plüssállatok bámulnak vissza rám, én pedig hirtelen nem is tudom, hogy melyiket vigyem. Mit is mondott Faye? Kisfiú? Kutatok, fötrök, majd kiveszek egy jó nagy Micimackót. Igen, ez tökéletes lesz! A probléma csak az, hogy ez nem fér bele a táskámba... Hmmm... Nem baj, majd Joe elnézi nekem, talán... Furcsán néz rám, mikor kilépek a nagy plüssmackóval, de nem kérdez semmit, csak int a fejével, hogy jól van, oké, menjél, ha ez neked annyira kell. Hatalmas vigyor ül ki az arcomra és boldogan viszem a nagy mackót. Faye-el azt beszéltük meg, hogy délután négykor találkozunk a bordó társalgóban, így arra veszem az irányt, valószínűleg kések pár percet, de a plüss majd úgyis eltereli erről a figyelmet. Nagyjából elrejtem a hátam mögé Micimackót és úgy lépek oda az újdonsült anyukához. - Remélem tetszeni fog - vigyorgok még mindig, majd előrántom a plüsst.
Kezdőlap 
by 
