Elsa && Sethen - Mindennek az elején

Váratlanul ért a mai tanácskozás összehívása. Nem titok, eddig más terveim voltak, Authrillal szándékoztam foglalkozni, azonban, mikor Elsa utánam küldetett, hogy összehívott egy megbeszélést, egyből tudtam, hogy a mai gyakorlatozásnak vége. Kegyeltemnek összeírtam egy listát, tele elvégzendő feladatokkal, hogy azokat kezdje el, míg vissza em érek. Direkt írtam túl sok dolgot a papírra, kíváncsi vagyok, meddig jut velük azon idő alatt, míg mi megtárgyaljuk a dolgokat. Ez amolyan felmérés számára, talán ő is sejti, hiszen a lapon nem voltak túlkomplikált feladatok, például fára mászások, futás, fekvőtámasz és más erőnléti feladatok. Kapott még egy üres papírlapot is, hogy arra jelezhesse magának, amivel már készen van. Megbízom benne, s tudni fogom, hogy reális-e az, amit a lapon látok majd, vagy sem. Éppen ezért ez egy más szempontból mentális felmérés is számára. Kíváncsi vagyok, hogy képes lenne-e a képembe hazudni, hogy imponáljon nekem, vagy inkább jobban megerőlteti magát a jobb eredményért. Bízom benne, hogy utóbbi lesz, mert az előbbi esetén biztos csalódnék benne.
Ugyan késve érkezem a tanácsterembe, de Elsa ezt szokás szerint nem teszi szóvá. Jól tudja, hogy nem késtem volna ok nélkül, s belépőm után már szinte egyből ki is küldi a többieket. Nem tudom, mit csinálhattak, míg nem értem ide, de látom, hogy a Jégkirálynő nagyon nem elégedett, így gyorsan felvázolok neki egy ötletet, ami megfordult a fejemben, s még bármit kihozhatunk belőle.
- Biztos megvan neki az oka az egészre. Ő látja át az ottani dolgokat, mi sajnos ilyen szempontból messze vagyunk tőlük - jegyzem meg a Lexára tett mondatára, aztán figyelem, ahogy a szobában járkál. Próbálom leolvasni az arcáról, hogy mit gondol az előbbi ötletemről, de csupán annyit látok rajta, hogy gondolkodik.
- Ha csupán ezen múlik, akkor én elintézem a dolgot. Előtte viszont talán nem ártana megfigyelnem őket azt hiszem, elvégre mit is tudunk róluk azt leszámítva, hogy gyerekek és túl veszélyesek a fegyvereik? - nézek rá érdeklődve. Tudja, hogy a gyerekek szót nem lenézően értettem, hiszen mindketten elég korán belecsöppentünk már a harcosi létbe. Nem, én most arra céloztam, hogy állítólag egy idősebb embert sem láttak még köztük, s ez azért bizonyos mértékben mégiscsak furcsa...

 

Elsa && Sethen

Mély lélegzet Elsa, nem szabad idegesnek lenned, ne feledd, te vagy a példaképük, nem lehetsz feszült. Ezek az égiek nagyon sok fejfájást okoznak nekem és nem is tudom igazából, hogy mit kezdjek az egésszel. Ma épp a tanítványaimmal voltam, mikor kénytelen voltam összehívni egy újabb tanácskozást, mert nyugtalanító hírek érkeztek, melyeket nem hagyhattam figyelmen kívül. Lexanak kéne már valamit kezdenie a jelenlegi helyzettel, egyre jobban érzem, hogy nem tud semmit sem csinálni, teljesen méltatlan a feladatra, az uralkodásra. Magam utazok el a Polisba és veszem el a koronáját, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet kiirtani azokat a nyomorultakat. Nem várhatunk tovább, lépnünk kell és nekünk kell intézkednünk, elfogadhatatlan a jelenlegi helyzet. Ezek az égi kölykök fegyverek birtokában vannak, olyan fegyverekének, melyek súlyos veszélyt és kockázatot jelentenek számunkra. Eggyel több ellenség van, már nem csak a hegyiekkel kell foglalkoznom, hanem az égiekkel is.
Szerencsére mindenki korán ideért csak Sethen késik kissé, de nem foglalkoztat annyira a dolog, tudom hogy el fog jönni és megbízok benne, benne bízok a legjobban. Már javában folyik a tanácskozás, de senkinek sem jut eszébe egy épkézláb ötlet, semmilyen tapasztalatunk és valós tudásunk sincs ezekről a kölykökről. Nehéz így bármilyen döntést is hozni, hogy semmit sem tudunk. Lexa is minimális információval lát el minket, pont annyival hogy ne háborodhassak fel rajta. Azonban Sethen belép a terembe és mikor üdvözlésképp kimondja a nevem, akkor biccentek egyet felé. Felállok a székemből, az asztalra támaszkodom. -Mindenki menjen el, kivéve Sethent.- mondom ki hangosan ellenkezést nemtűrő hangon, miközben körbenézek. Mindenki engedelmeskedik és elindul kifelé, kivéve azt az embert, akit bent tartottam. Egyáltalán nem voltam kíváncsi mások véleményére, legtöbben csak ellenkeztek volna vagy rámutattak volna, hogy ez mennyire nem tetszene Lexanak.. Nem érdekel, hogy mi tetszik neki vagy sem, míg rendesen nem intézkedik ezzel a kérdéssel kapcsolatban. -Lexa igazán kezdhetne magával valamit..-mondom sóhajtva, azonban ellépek az asztalhoz és elkezdek fel-alá járkálni, miközben erősen gondolkodom azon, amit az előbb mondott. Jól tudja, hogy így gondolkodom és általában megvár, de igaza van, kell nekünk egy fogoly, akit kihallgathatunk.
-Igazad van Sethen, kell egy fogoly, akit kihallgathatunk.- mondom neki, már csak egy megfelelő ember kéne erre a feladatra, mert Sethennel jelenleg más terveim vannak, őt Phoenixhez küldeném legszívesebben és ajánlatot kéne tennie neki.. De egyelőre ez az ajánlat csak fogalmazódik bennem.

Az égiek érkezése óta minden más. Az emberek érzik a fenyegetést a levegőben, azok az emberek csak úgy a földünkre jöttek, senki sem hívta őket, csak úgy lejöttek hozzánk. Túlságosan is hasonlítanak a hegyiekre, a fegyvereikkel és a módszereikkel azt a hatást keltik, mintha ők is olyanok lennének. Értem nén, hogy mindegyikük olyan fiatal, jóval fiatalabb mint én, legalábbis a felderítőink ezt mondták, de ugyebár mind tudjuk, hogy a kor nem tesz semmit. Én is már korán kimehettem a csatatérre, s Elsa is az ő korosztályukba tartozott még, mikor legyőzte testvérét, és a vezetőnkké vált. Nem tudom, hogy a jelentésekből mennyi igaz, de van egy olyan érzésem, hogy mindez Elsat is érdekli, s pont ilyesmi témákat illetően akar beszélni velem. Legalábbis én így gondolom.
A tanácsterem felé tartok, ahol az ehhez hasonló beszélgetéseket szoktuk lezavarni, s ahol minden fontos döntést kijelent vezetőnk. Az ég szürke, enyhe szél fúj, s érezni a levegőben az esti zápor illatát. Talpam alatt hó és víz keveréke fröcskölődik szét minden egyes lépésemtől. Valahogy nem tud érdekelni, hogy a köpenyem alja is bemocskolódik emiatt, hiszen sosem foglalkoztam az ilyen dolgokkal, ráadásul nálunk teljesen megszokott ha vizes a ruhánk az olvadt hótól.
A szokásos módon megyek be a terembe. Elhúzom a függönyt, s megállok az asztal hozzám közel eső széle mellett. - Elsa - köszönök egy fejbólintás kíséretében neki, majd felvázolom neki egy ötletemet, hátha ő is lát benne valami használhatót. - Azon gondolkozom egy ideje, hogy talán elfoghatnánk egyet az égiek közül, hogy kihallgassuk. Jobb, ha tudjuk mivel állunk szemben, nem szabad, hogy megtévesszen minket, hogy ők csak gyerekek - fejezem be mondandómat, miközben kezeimet határozottan az előttem lévő asztalra teszem, ezzel is nyomatékosítva véleményemet. Nem azt mondtam, hogy végezzünk velük, csupán azt javasoltam, hogy fogjuk el az egyiküket, annyival ugyanis még nem indítanánk háborút ellenük, s a többi klán sem venné még fenyegetésnek a tettünket.