Alighogy köszöntem Calipsonak és megálltam mellette, megérkezett a vadászpartnerünk. Magabiztosan tartott felénk, köszönt – visszaköszöntem – ,majd egyszerűen elment mellettünk. A tábor kijárata felé tartott, olyan lendülettel, mintha meg sem akarna állni addig, amíg valami könnyen elejthető vadra nem találunk. Apropó vad és vadászat. Ez a lány aztán rendesen fel volt szerelve! Hozzánk képest legalábbis biztosan. Egy íjat tartott a kezében, a hátán pedig egy tegez csüngött tele nyílvesszőkkel – hogy a zsebei mit rejtenek még, ki tudja? Ehhez képest én csak egy tőrt kaptam a nagy útra, illetve nálam volt a bicskám, ami amúgyis mindig nálam van. Calipsora pillantva egyértelművé vált, hogy ő is csupán egy egyszerű tőrrel indul az erdőbe. A kérdés; miért? Ki ez a lány, hogy ilyen kivételes eszközöket kapott? Félreértés ne essék, csöppet sem zavarna, ha kiderülne, hogy profin használja ezeket a fegyvereket – legalább ő, ha már én nulla vagyok e téren. A számomra még ismeretlen lány, mint valami vezető szólt felénk; „Kalandra fel!”, ám a hangján nem a tipikus katonaiasság hallatszott, hanem inkább az irónia és valami hamis lelkesedés. Vajon mi nem tetszik neki; hogy vadásznia kell, vagy hogy éppen velünk kell vadászni indulnia? A lány szavai ellenére, mi továbbra is csak álltunk egyhelyben Calipsóval, aki mit sem törődve az előttünk haladó táborlakóval, folytatta a beszélgetést. Udvariasan bemutatkozott újra, de emlékezett az előző találkozásunkra és a nevemre is. - Jól emlékszel, találkoztunk már. – helyeseltem mosolyogva – Egyébként csak Lia. Calipso hirtelen elindult és szedni kezdte vékony lábait a „vezetőnk” után. Nem szándékoztam ottmaradni, ezért én is felvettem a tempót, így belekezdve a közös kis kalandunkba. A lány – akinek egyenlőre nem tudtam a nevét – rögtön rátért a lényegre, hamarosan kiderül a fájdalmas igazság. Calipso egyből ki is nyitotta a száját, és hát nagy meglepetés nem ért, ugyanis Bellamy őt is csak egy tőrrel látta el – ami látszólag nem volt ínyére Calinak. Ha engem kérdeznek, szerintem nagyon nem kedveli Bellamyt, sőt kicsit haragszik is rá. - Nem tudom miféle fegyverekre gondolsz, de én is csupán egy tőrrel rendelkezem. – feleltem kissé csalódottan; mennyire király lenne már, ha nekem is lennének komoly fegyvereim – Még be sem mutatkoztál. – szóltam a barna lányhoz előttem, tényleg érdekelt ki ő – Mivel érdemelted ki ezeket az nyílvesszőket és íjat? – ez a dolog méginkább érdekelt. Calipsonak fontos kérdése volt, fontos okokból kifolyólag. Érdekelte meddig merészkedünk, ugyanis ha átlépnénk a vademberek határát, lehet, hogy nem lenne lehetősége elveszíteni a szüzességét. Teljesen jogos. - Szerintem, ameddig szükséges. – feleltem röviden, az elöl haladó lányra tekintve, aki ezt nyilván nem vette észre, hiszen továbbra is háttal volt nekünk.
Calipso Wesbridge
The 100
◊ Tartózkodási hely : Föld
◊ Hozzászólások száma : 19
Tárgy: Re: Megan x Lia x Calipso >we are the grounders < Hétf. Aug. 31 2015, 16:19
Viszonylag nem is kell sokáig várnom, ugyanis a két lány csakhamar megérkezik. Az egyikkőjüket meg is ismerem, mintha már beszéltem volna vele pár szót a táborban, azt hiszem Dahlianak hívják, vagy valami ilyesmi. Azért jól esik a lelkemnek, hogy Bellamy nem volt annyira szívtelen, hogy két teljesen ismeretlen nőnemű egyeddel állítson össze, hiszen tudja, nem vagyok a legnyugodtabb és legbeszámíthatóbb jellem a százak között. A másik lány viszont, már első ránézésre nyer magának tőlem egy rosszalló pillantást, ugyanis úgy szól utánunk, mintha csak ő lenne a vezető. Én pedig nem fogok követni senkit, ha kell inkább egyedül szelem át az erdőt, de nekem ő nem fogja megmondani, hogy mit csináljak. - Szia! Igen, és látom, hogy ti is – mosolygok a lányra – Calipso vagyok, de ha jól emlékszem már találkoztunk. Dahlia vagy igaz? –mit sem törődve kezdek fecsegni a vadász partneremmel, majd az előre haladó lány után indulok. Talán nem érdemes rögtön úgy kezdeni ezt az akciót, hogy máris ellentétekbe botlunk, adjuk meg magunknak az esélyt. - Nekem van egy tőröm, azt nagyjából tudom használni, de ezen kívül más fegyvert nem nyomott a kezembe Bellamy, miközben a vademberek és veszélyes, sugárfertőzött vadállatok közé lökött – kicsit szarkasztikusan beszélek, pipa vagyok a főnökre, amiért pont engem választott erre a feladatra. Lehet, hogy csak azért tette, hogy elterelje a figyelmem a drogok hiányáról, de azért meghalni mégsem állok még készen az anyagért. Nem vagyok az az öngyilkos típus. - Egyébként, meddig terveztek menni? – kérdem, miközben előkapom a tőrömet az övemből, és játékosan forgatni kezdem. Volt időm arra, hogy meg tanuljam használni valamennyire. Az unalmas órákat ezzel töltöttem ki, vagy azzal, hogy újra, meg újra körbesétáltam a tábor helyszínét, esetleg Norah-val beszélgettem, de ez igazán megmaradt. - Csak mert, nem szívesen lépném át a vademberek határát. Nem tervezek szűzen meghalni – jelentem ki tárgyilagosan, nem érdekel, hogy bármelyikük fennakad e azon, hogy milyen szabad szájú vagyok. Ez az igazság, semmi kedvem úgy elhullani, hogy nem szültem gyerekeket, vagy, hogy nem szerettem igazán.
||music:zene|| words: 326, de lesz ez jobb is :$ || note: ▲▼
Megan Pass.
The 100
◊ Tartózkodási hely : § earth
◊ Kor : 25
◊ Hozzászólások száma : 9
Tárgy: Re: Megan x Lia x Calipso >we are the grounders < Hétf. Aug. 31 2015, 01:30
Már, amikor leküldtek minket, akkor sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége. Miért küldenének le száz rabot, amikor még nem telt el száz év? Nekem ne próbálják bemesélni, hogy velünk teszteltetik a földet, mintha valami kísérleti nyulak lennének. Majdnem betöltöttük a tizennyolcat. Ez lehet valami új fajta módszer akár az eltávolításunkra is. De az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen pesszimista, hogy már mindent kinézek a fentiekből. Az ittlétünk eddig nem alakult túl fényesen. Kiderült, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek a környéken, ráadásul nem is részesedtünk meleg fogadtatásban. Sok a konfliktus, a nézeteltérés, sokan halnak meg. Nem ezért jöttünk ide, mégis állatok módjára viselkedünk. Legalábbis páran. Az életben maradás lenne a cél, erre egyre csak kevesebben leszünk. Természetesen a mai nap sem maradhat móka és kacagás nélkül. Bellamy kitalálta, hogy hárman menjünk el vadászni. Ezzel nem is lenne semmi probléma, ha nem három lányt küldött volna el. Nem tudom, mennyire képesek megvédeni magukat vagy eltalálni valamit. Ugyan nem sokáig, de töltöttem katonai szolgálatot még odafent, aminek köszönhetően elsajátítottam egyet s mást, legalább a fegyverek nem teljesen idegenek számomra, de ez még nem jelenti azt, hogy biztonságban leszünk. Koránt sem. Ráérősen sétálok be a sátramba. Összeszedem a cuccaimat, a késeimet berakom zsebeimbe, nyílvesszőimet a tegezbe, amit aztán a hátamra kapok. Kifelé menet felveszem az íjamat, majd elindulok a tábor bejárata felé. Már látok ott ácsorogni két lányt. Ránézésre nem tudnám megmondani, hogy gyakorlottak-e vagy száz százalék, hogy nem jövünk élve vissza. De amint kiérünk, kiderül. - Sziasztok! - köszönök a csipet csapat elé érve. Szinte meg sem állok, egyből a kijárat felé veszem az irányt, intek nekik is, hogy jöjjenek, ne vesztegessék tovább az idejüket. - Kalandra fel! - hangomból tisztán kihallatszik az irónia és a megjátszott lelkesedés. Őszintén szólva tartok egy kicsit ettől a vadászosditól most. Fogalmam sincs, mennyire tapasztaltak, üres kézzel térünk-e vissza, vagy egyáltalán visszatérünk-e? Mindig nagy a kockázat, ha kimerészkedünk. Ráadásul három lány... Ezt Bellamy sem gondolta végig elég alaposan. Vagy csak szimplán az agyára mentünk már... - Tudtok a fegyverekkel bánni? - teszem fel az egyik legfontosabb kérdést. Ha már ilyen meghitt hangulatban fogjuk tölteni az elkövetkezendő ki tudja mennyi időt, nem árt tisztában lenni ezzel.
||zene|| words: nem számoltam || lesz ez még jobb is ▲▼
Dahlia Hemswood
The 100
◊ Tartózkodási hely : föld
◊ Kor : 26
◊ Hozzászólások száma : 18
Tárgy: Re: Megan x Lia x Calipso >we are the grounders < Vas. Aug. 30 2015, 19:11
Vadászat a csajokkal. Ilyenben sem volt még részem, de egyszer mindent el kell valahol kezdeni, nem igaz? Nem vagyok sem szomorú, sem csalódott a „küldetés” miatt, szerintem izgalmas lesz, szíves örömest indulok el. Egy teljesen más dolog az, hogy egyenlőre nem derült ki, kik lesznek a társaim, de bízok benne, hogy végül nem egymást fogjuk levadászni. Ennyire tartsunk már össze mi is! Fogalmam sincs mi ütött Bellamy-ba, hogy három viszonylag tapasztalatlan lányt küld el hirtelen a vadonba, soha nem volt még ilyen. Lehet taktikát váltana éppen, de megeshet, hogy totál haszontalannak tart minket, és úgy gondolja, így lehet a legegyszerűbben, legfeltűnésmentesebben megszabadulni három embertől. Bevallom, alig beszéltem Bellamy-val pár szót, az egyetlen, ahonnan ismerhetem személye néhány darabkáját, az az a néhány beszéd, mely segítségével az egész táborhoz szólt. Ennyi. Nem akarok előítéletes lenni, így nem is könyvelem el őt olyasvalakinek, aki elküld három „ártatlant” meghalni az erdőbe. Összeszedtem egy hátizsákba mindent, amire szükségem lehet az út során, majd elindultam a tábor bejáratához, oda ahová küldve lettem. Jó kedvem volt, én személy szerint nagyon örülök, hogy mennem kell. Imádom a kalandokat, felfedezni az ismeretlent, vidámsággal töltött el, hogy újra elhagyhatom a tábor határait. Az aprócska bökkenő csupán az, hogy nem felfedezőtúrára készülök, hanem állatokat ölni. A sok pozitívummal ellentétben, ez nem okoz túl nagy boldogságot, én nem az az ember vagyok, aki a gyilkolásban örömét leli. Igaz, sohasem vettek körül állatok – furcsa is lett volna az Arkon – ,úgy gondolom, ugyanolyan joguk van élni, mint nekünk. Odafenn nem öltünk állatokat. Itt viszont... csak így tudjuk megélni a holnapot. A tábor bejáratához közeledve, egy szőke lányt véltem felfedezni, egyedül ácsorogva. Úgy tűnt, várakozik. Pár lépéssel ismét közelebb kerültem a lányhoz, ilyen távolságból végigmérve, már megismertem őt. Calipso – beszélgettem már vele egyszer és nem tűnt hidegvérű bűnözőnek. Nem hiszem, hogy tartanom kellene tőle. - Szia! – üdvözöltem kedvesen, kétméteres körztetébe érve, majd megálltam mellette – Csak nem vadászni indulsz? – érdeklődtem, bár biztos voltam benne, hogy mi vagyunk a kiválasztottak. De ki lehet a harmadik?
Calipso Wesbridge
The 100
◊ Tartózkodási hely : Föld
◊ Hozzászólások száma : 19
Tárgy: Megan x Lia x Calipso >we are the grounders < Vas. Aug. 30 2015, 16:01
Hát ez is elérkezett. Az első alkalom, hogy a főnökúr három nőt küld el azért, hogy vadásszon valami betevő falatot a bandának. És persze, hogy én egy vagyok közülük. De mégis mit hozzak neki? Együnk megint sugárfertőzött jaguár húst? Mit meg nem adnék, hogy újra azt ehessem, amit a bárkán kaptunk, pedig azért sem voltam oda, de az itteni kajánál, szerintem bármi jobb. Már várom őket. A tábor bejáratánál állok, és várom, hogy a két vadásztársam megérkezzen. Be kell valljam, kicsit félek, hogy kivel állított össze Bellamy, hiszen nem minden emberrel találom meg a közös hangot elsőre. Van, akivel utolsóra sem. Nem sok olyan személy van, aki megért engem, aki megért, hogy mit miért tettem a múltban, vagy, hogy mit miért akarok tenni majd a jövőben. Kíváncsi vagyok erre a világra, arra, hogy mit tartogat még ez a világ számunkra, hiszen három generáció óta nem járt itt ember. Vagyis, mi a bárkán, azt hittük. Pedig már bebizonyosodott, hogy nem mi vagyunk az egyetlen értelmes lények a bolygón, éppen ezért is van félni valónk. Valahogy nincs kedvem dárdával a mellkasomban hazatérni, úgy ahogy Jasper. Ez az „ölj vagy megölnek” mentalitás nem tartozik az én gondolkodásmódomba sőt, irtózom az erőszaktól, hiszen én is félek a fájdalomtól, a fizikaitól, épp ezért nem kívánom senkinek sem. Mikor leküldtek minket ide, amikor kiléptünk a hajó ajtaján és megpillantottam a fákat, a füvet, azt, hogy minden olyan zöld, és gyönyörű, boldog voltam. A levegő olyan tiszta itt, mint a kristály. A bárkán nehéz volt és piszkos, ehhez képest. Azt hittem, az emberiség kapott egy második esélyt általunk, de nem. Tévedtem. Az emberiségnek sosem kellettek esélyek, hiszen a fiai és a lányai a sugárzáskor is itt voltak, és túléltek, nem menekültek el a szülőföldünkről, ahogyan mi. Talán igazuk van. Talán tényleg nincs helyünk már itt. Ez az ő földjük, és nem a miénk.
||music:zene|| words: 306, de lesz ez jobb is :$ || note: ▲▼
Ajánlott tartalom
Tárgy: Re: Megan x Lia x Calipso >we are the grounders <