Elisabeth Marie Snow

Mások mondták róla:
◊ "Elisabeth mindig is az egyik legkiemelkedőbb tanítványom volt. Nem lepett meg, hogy végül nem tudott dönteni, melyik pályát válassza, hiszen mióta csak ismerem, az érdeklődési köre szerteágazó volt, s nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan hova illene be. Úgy gondolom, végül nagyon szerencsésem választott és úgy látom, végre kezdi megtalálni a helyét az emberek között." - Anastasia Dawson, tanárnő
◊ "Lissie okosabb volt a kortársainál, ezt mind tudtuk. Sokan irigykedtek rá, vagy szólták le emiatt, de emlékszem, én mindig kitartottam mellette. Azt mondogattam neki, hogy nem számít, mit mondanak, mert ő egy nap úgyis többre viszi itt a hegyben, mint a legtöbben közülünk és igazam lett. Egyébként ő volt régebben a legjobb barátnőm, s még most is jóban vagyunk, de amikor úgy döntött, hogy két pályát is kitanul, a szabadideje minimálisra csökkent és csak ritkán tudott időt szakítani rám, így eltávolodtunk egymástól. Mindennek ellenére nem neheztelek rá, mert látom, hogy élvezi azt, amit csinál." - Adelaide Gibson, volt legjobb barátnő
◊ "Szeretek Elisaval dolgozni. Mindig vannak új ötletei, hogy hogyan oldhatnánk meg egyes problémákat, és hogyan tehetnénk jobbá az eddigi módszereinket. Kedves lány, s szerintem ezt mondhatom mindannyiunk nevében innen a laborból. Talán az egyetlen probléma vele, hogy néha túlságosan is érdeklődő és valljuk be, ha az ember fáradt, akkor ez kicsit idegesítő tud lenni. Ő csak ott áll előtted és löki neked a dumáját, te pedig végig próbálsz azon lenni, hogy ne ess össze ott helyben, mert pocsék éjszakád volt. De talán ez legyen a legkisebb probléma vele, nem igaz?" - Andrew Smith, tudós, laborvezető, kolléga
◊ "Mit is mondhatnék róla? Néhány éve egy pár alkottunk, de aztán ő úgy döntött, hogy két szakot is választ továbbtanulás gyanánt és ez nálam kiverte a biztosítékot. Szerettem őt természetesen, de ez nekem már sok volt. Nem tudtam elképzelni, hogy honnan van ennyi energiája, hiszen én csak egy szakot választottam magamnak és mentségemre szóljon, hogy az sem volt piskóta! Ahogy elnéztem, mostanában sem túlságosan nyitott mások felé, ez pedig korábban nem volt rá jellemző, csak onnantól, hogy annyi tanulnivalója lett. Néha összefutok vele véletlen a folyosókon vagy ebédnél, s olyankor könnyen elbeszélgetünk egymással, mintha mi sem történt volna kettőnk között. A fátylat a múltra kifejezés ránk tökéletesen illik, de úgy gondolom, kicsit igazán kimozdulhatna néha, hiszen rengeteg jó programot szoktak rendezni a különféle klubok idebent" - Bob Jackson, villamosmérnök, exbarát

Külső:
A legszembetűnőbb rajta a vörösesbarna haja, mely általában göndör fürtökben omlik vállára és egyébként a válla alá ér, tehát mondhatjuk rá, hogy félhosszú. Termetét tekintve nem túl magas, inkább alacsonynak szokták mondani, ezért gyakran visel magas sarkú cipőt, hogy kompenzálja a magasságát másokéhoz képest. Születése óta vékony testfelépítésű, de a hormonok nem tétlenkedtek rajta, mikor annak eljött az ideje, így szép, formás idomokkal lett megáldva. Bár nem látszik rajta, hogy mennyire szereti a grillcsirkét sült krumplival és a fagylaltot, hetente kétszer biztosan ellátogat a konditerembe, hogy formában tartsa magát, s néha még az is megesik, hogy benéz egy-két jóga órára, ha van rá ideje. Arca szépen ívelt, ajkai teltek, de mégsem annyira, hogy az már zavaró legyen. Orra normál méretű, de a vége kicsit hegyesebb, s enyhén, alig észrevehetően lefelé konyul. Szemei mandula alakúak és barnák, szemöldöke szépen ívelt, homloka magas. Sminkelni csak minimálisan szokta magát, hogy kiemelje nőies mivoltát. Amikor mosolyog, kilátszanak hibátlan, fehér fogai. Ruhatára elég változatos, bár vannak benne állandó darabok, ilyen például a már említett magas sarkú cipő, vagy éppen a fehér laboratóriumi köpeny, melyen a monogramja olvasgató. Nőiesen öltözködik, gyakran hord szoknyát és szereti a blúzokat, blézereket is, melyek jól állnak neki, s illenek a személyiségéhez, valamint a beosztásához is. Az ékszereket sosem veti meg, gyakran visel fülbevalót, s van egy nyaklánca, ami mindig a nyakában lóg. Az apukájától kapta, családi örökség, ha lehet így mondani, a nagymamájáé volt, aki akkor halt meg, mikor kinyitották Mount Weather kapuit 2127-ben. A lánc ezüstből van és egy egyszerű madaras medál lóg rajta.

A szobámban ülök az asztalomnál, egyedül. Az én döntésem volt, saját magamnak köszönhetem, hogy most annyira magányosnak érzem magam, de egyszerűen képtelen lettem volna más döntést hozni. Éreztem, hogy többre vagyok képes, mint a többiek, s azt is, hogy más vagyok. Sosem elégedtem meg a puszta tényekkel, magyarázatokat és bizonyításokat követeltem. Vonzott a genetika, a gélmanipuláció, és az új dolgok kitalálása, a régiek hatékonyabbá tétele. Most is éppen tanulok, hiszen hamarosan elérkezik az utolsó vizsgám és akkor végre elfoglalhatom a helyem a laborban.
Nagyot sóhajtok, miközben felpillantok a könyvből az asztalon heverő meghívóra. Mindenki ott lesz, akivel együtt kezdtem az iskolát, a végzősök bulija, ha lehet ilyent mondani. Pontosabban szólva inkább mindenki ott van, csak én nem, s meg mernék rá esküdni, hogy hallottam, ahogy a többiek fogadtak egymás között: vajon elmegyek-e vagy sem? A felém küldött pillantásokból megítélve biztos vagyok benne, hogy több nem szavazat érkezett mint igen... Sajnos idáig fajultak a dolgok, pedig régen sokkal társaságibb lény voltam, de mióta kétszakos lettem, a szabadidőm annyira minimálisra csökkent, hogy kénytelen voltam lemondani a szórakozásról.
Végigsimítok a meghívón a kezemmel, s kissé csalódottan pillantok felé. - Igazán tarthatnál egy kis szünetet. Menj, rád férne egy kis szórakozás! - szólalt meg anya az ajtómból. Fogalmam sem volt, hogy mióta állhatott ott és figyelhetett.
- Úgysem kíváncsi rám senki - szólaltam meg visszafordulva a könyvem felé, s próbáltam nem azon gondolkozni, hogy a többiek vajon mennyire szórakozhatnak jól.
- Állj le ezzel a hülyeséggel - mondta és egy laza mozdulattal becsukta előttem a könyvet, mire én ijedten pillantottam rá. - Különben meg hova vennéd fel azt a szép ruhát, ami ott van az ágyadon? Most szépen átöltözöl és kicsinosítod magad, aztán pedig bulizol egy jót a barátaiddal, és nem fogadok el nemleges választ, szóval egy, kettő! - fejezte be határozottan, majd magamra hagyott, hogy elkészülhessek. Ahogy akkor végiggondoltam, úgy éreztem, igaza van, hiszen csak egyszer van végzős bálja mindenkinek, s azt mégsem kéne kihagynom, történt bármi is.


Az ágya mellett ülök, s az eredményeit nézegetem. Furcsállom, hogy nem egy ápolónak adták ki ezt a feladatot, de azért bizonyos szempontból mégis logikusnak tűnik, hogy én nézzem át az eredményeket. A fiú kómában van, de állapota stabil. A társai már szabadon közlekedhetnek nálunk, de ő még mindig nem épült fel, hiszen súlyosabb sérülése volt, mint a többieknek. Az orvosok szerint szerencséje volt, hogy behozták a többiekkel, különben lehet, hogy nem élte volna túl.
ár épp készülök letenni a papírokat, mikor meghallom, hogy felgyorsul a gép prüttyögése, hirtelen kapom a fiú felé tekintetem. Felébredt és látszik rajta, hogy mindjárt pánikrohamot kap. - Hé, hé, nyugi, semmi baj... Izé... Itt nem eshet bajod - szólalok meg, miközben reflexszerűen megfogom a kezét, amolyan nyugtatásképp. Végigfuttatja rajtam a tekintetét, amitől kissé zavarba jövök, mert nem is ismerjük egymást, s ezt ő is biztos nagyon jól tudja.
- Ki vagy te? - szólal meg végül, mikor végre sikerül nyugodtabb állapotba kerülnie.
- Elisabeth, de szólíts, akárhogy, ahogy tetszik, már sok becenevet kaptam - válaszolom mosolyogva. - Emlékszel, mi történt veled? Meg, lenne néhány kérdésem majd... Persze, később is válaszolhatsz rájuk, csak tudod, itt vannak ezek a papírok és...
- Oké, akkor beszélhetnénk inkább később? Minden  kérdésedre válaszolok, ha szeretnéd, csak eléggé sajog úgy nagyjából mindenem. Ja, és amúgy már elengedheted a kezem, nem fogok leborulni az ágyról vagy bármi hasonló - kacsint rám egy eszméletlenül aranyos mosollyal az arcán, amitől érzem, hogy enyhén még el is pirulok, de gyorsan elkapom a kezem, mert... Mert ez most tök ciki volt! Meg amúgy is, mi ez, hogy egy teljesen idegen srác ilyen hatással van rám, ez őrület!