Marcus Kane

~Egy újabb nap az Arkon~

Az őrjárat gyors tempóval csörtet végig a folyosón, elöl megy Kane szenátor, a szakaszt vezető tiszttel és a helyettesével a két oldalán, mögöttük két sorban a katonák. Az emberek szabad utat hagynak nekik, remélve hogy nem az ő kuckójukat akarják átkutatni. Még nem állnak meg sehol, néha rájuk tekint egy kósza pillanatában, a menet pedig megy tovább. Nem szokott azon agyalni hogy mi jó és mi rossz, egyszerűen csak betartatja a törvényeiket, sosem mérlegelve a tettek milyenségét és nagyságát. Aki vétett ellene, az vállalta a bűntettének minden vonzatát is, legalább is ő így áll hozzá. Most is így gondolja, amikor megállnak az egyik lakás ajtaja előtt, aztán nemes egyszerűséggel bekopog. Nagyon ritkán adatik meg az hogy valakire rátörjék az ajtaját, hisz ha nem nyitják ki az is bűncselekménynek minősül. És most is kinyitják, egy nő arca bukkan fel a nyitott ajtó mögött.
- Mrs. Lones, kérem engedje be az őrjárat tagjait.
Szólítja meg a most már idegesnek tűnő nőt, aki félre áll az ajtóból, mellette becsörtetnek a tisztek, meg még három katona.
- Mégis mit keresnek? Szegény emberek vagyunk, nincs mit rejtegetnünk.
Jön aztán a kijelentés a nőtől. Igen, az esetek többségében mindenki ezzel jön, van hogy igazat mondanak, van hogy nem. Ettől még a katonák úgy is átkutatják a helyiségeket, nem a szavak döntenek, hanem az hogy mit találnak. Neki meg esze ágában sincs leállítani őket.
- Olyan bejelentést kaptunk, mely szerint illegálisan tulajdonítottak el gyógyszereket.
A gyógyszer lopás kirívó eset, ezért tette ő maga is személyes tiszteletét eme jeles napon. Most már ő is belép, odabent a katonák szorgalmasan kutatnak. A hátsó helyiségben a nő gyereke fekszik, beteg. Erről is tudtak. Figyeli a kutatás mikéntjét míg beljebb lépked, aztán a tekintete megállapodik az egyre idegesebb nőén. Megrökönyödés, aggodalom és düh mutatkozik meg rajta.
- Nem csináltunk semmit. Csak az a gyógyszer van, amit az orvos adott neki.
Feleli és megindul a belső helyiségbe. Kane lassú léptekkel indul utána, a három katona időközben kijön, csak a tisztek maradnak. Nem találtak semmit, bár a két tiszt még keres a gyermek szobájában és Kane is ott áll az ajtóban.
- Ha úgy van, nincs mitől tartania.
Jelenti ki hidegen, nem épp az a szándéka hogy megnyugtassa, de ha tényleg nem találnak semmit, akkor nem kell itt a felesleges dráma. Egyszer a gyerekre tekint, tíz év körüli fiúcska, égési sérülései vannak, de úgy tudja nem látták szükségesnek a kórházban tartását, így valószínűleg felépül. Most az ágyban ül és nagy kerek szemekkel pislog körbe, amire az anyja melléje ül. A katonák meg szó szerint felforgattak mindent. Nem az a dolguk hogy rendet tartsanak mások lakásaiban és talán egy mély érzésű ember zokon venné a nő vádló tekintetét amivel illeti őket, nos, Kane nem tartozik bele ebbe a körbe. Nem is leli örömét benne, ez a munkája és kész.
- Megtaláltam.
Hallatszik a szoba másik feléből a szakaszvezető hangja, a tenyerében pedig több fiola fájdalom csillapító. Megint a nőre tekint, aki erre a felfedezésre üvölteni kezd, hogy de az csak fájdalom csillapító...már ha érdekelne valakit is a vonyítása.
- Vigyék el! A gyerekhez meg küldessenek egy ápolót.
Nem próbálja meg túlkiabálni a síró gyereket, se az üvöltöző anyját, azonban elég hangosan mondja hogy megértsék. Majd sarkon fordul és kiviharzik a lakásból. Követi őt a szakaszvezető, két katona pedig közre fogja a nőt hogy aztán elvezessék a börtönbe.
- Tudja meg kik segítettek nekik, mennyi gyógyszer tűnt el és kik használják fel ezeket illegálisan.
Nem örül ennek a felfedezésnek, ugyan is ez azt jelenti, hogy valakik a kórházból kiadják a gyógyszereket, annak ellenére, hogy mindenkinek meg van szabva a gyógyszer mennyiség pont azért, hogy jusson minden rá szoruló betegnek. A tiszt bólint igennel, megértette, elmegy a másik irányba, Kane pedig egyenesen a tanács termébe veszi lépteit. Mivel a vádak igaznak bizonyultak, és a gyógyszerek lopása kényes kérdés, jelentenie kell ezt a Kancellár felé. Csak a jó ég tudja hány ember érintett ebben, hányan szegték meg a törvényeiket, de abban biztos hamarosan kerek képet kapnak erről.