Kora délután érkezik egyenlőre még a folyósón, lassú tempóban halad. Egy hosszú, fekete kabátot visel, ami nincs begombolva, alatta sötét szürke pulóver, a fekete, hosszú nadrágja és a bakancsa. Kísérete nullára redukálható, itt nincs szükség ilyenre, mellesleg amikor megáll az ajtó előtt közvetlen, ott gubbaszt két őr. Éberen figyelnek, a jöttére vigyázzba állva, amire ő hangosan köszönti őket, aztán bemegy. - Szép napot mindenkinek! Kezdi itt is egy hangos köszöntéssel, aztán fürgén beljebb lépked. Nagyon sok gond és elintézni való gátolta meg eddig abban, hogy eme részlegben tiszteltét tegye, holott kifejezetten érdeklik a fejlemények a földre küldött embereket illetően. Halvány fogalma sincs semmiről, még azt sem tudja hogy életben vannak-e vagy meghaltak, csak annyi bizonyos, hogy a leszállást követően még rendben voltak. Utána jött a gyógyszer lopás, ami elszólította. Egyszer körbemegy, megfigyeli az embereket, akik itt dolgoznak. - Teljes körű jelentést akarok kapni az eddig történtekről. Nagyon fontos minden apró részlet, szigorú tekintete szinte felfalja a rá meredők arcát, egy teljes kör után megállapodik a szőke hajtincsek gazdáján. - Legyen Ön! Szólítja meg rögvest, majd egy kettőre mellé keveredve helyet foglal a fiatal férfi mellett. Halványan dereng neki a neve, de annyi emberrel van dolga, hogy azzal már nincs tisztában milyen múlt kíséri a fickót. Nem is ezért jött ide. Most csak ott ül mellette, egyszer a monitorjára emeli tekintetét, aztán vissza a fickóra, aki időközben biztosan feléje fordult. Most valószínűleg be fog mutatkozni, így készül a cseppet sem kedves mosolyára, hogy legalább ennyi tiszteletet adjon neki egy kézfogás kíséretében, aztán remélhetőleg rátérnek a lényegre, mert az jobban érdekli.
Alexander Jennister
Sky people
◊ Kor : 32
◊ Hozzászólások száma : 9
Tárgy: Re: Alexander & Marcus Hétf. Okt. 12 2015, 23:43
A mai ügyeletet a hátam közepére kívántam, egészen addig, amíg végre nem akadt igazi tennivaló a rendszerben. Valójában bárhonnan dolgozhatnék, de nem tehetem meg, biztonsági előírások miatt. Öngólt lőttem a tudásommal voltaképpen, hiszen, ha gubanc van, én leszek a legelső, akit előszednek szabályszegésért. A hangra megállnak az ujjaim a klaviatúra felett egy pillanatra. ~Már csak te hiányoztál.~ dolgozom tovább, nem akarom felhúzni magam, vagy láttatni, hogy majd’ megveszek az örömtől. - Szépeket! – köszönni azért illik, és mázlimra nem vagyok katona, nem kell pattognom és szalutálnom. A fennálló csendre figyelek csak fel, és kezdem érezni a vesztemet, lévén, csak felőlem érkezik klimpírozás, máshonnan nem hallom. Rámeredek a klavira, hátha önálló életre kel és valamit tesz, helyette magam mellett hallom a mozgását annak a személynek, akiért felettébb odáig vagyok. Meg vissza. Felé fordulok, ceruzával a számban, keresztbe, mint kutya a csonttal. - Mive kifáncsi? Ofosi.. – kikapom a ceruzát a számból, ha felém nyújtja a kezét, akkor ránézek, majd viszonzom a kézfogást, de nevet azt bizony elfelejtek mondani. Minél előbb ledarálom a jelentést, annál jobb nekem. Nem félek. Csak tartok attól, hogy eljár a szám mérgemben. - Volt egy újabb kommunikációs zavar, légköri vihar okozhatta inkább, az értékek a normális tartományon belül voltak. Azóta a zavar megszűnt. Minden jeladó működik, ami eddig nem romlott el, vagy... nem vették le. Mintha vágómarhákról beszélnénk, összes is préselem a szám a mondanivalóm végére. - Orvosi téren Griffin doktor többet tud mondani. Annyi bizonyos, hogy egyre nagyobb területet járnak be. – a térképet felpöccintem négy monitorra, hogy jobban kivehető legyen.
Kezdőlap 
by 
