Alexander Jennister

Pengére préselt szájjal figyelem a monitort. Megint egy nem akarom és nem akarom tudni nap előtt, mögött vagyok. Griffin doktor volt itt és újabb tervekről beszélt, és tudom, hogy van, amit még neki sem mondhatok el. Mindazok ellenére, hogy az eddigi akcióiban segítettem, van, amibe már nem merek belenyúlni. Nem csak azért, ami járna érte. A helyzet nem lenne ismeretlen.
Tizenhét évesen szegtem először úgy szabályt, hogy le is buktam. Igen, jól hallottad, amikor le is buktam. Előtte is tettem meg dolgokat, azért, hogy jobb legyen, és mert bár betartottam a törvényt, tudva, hogy az életünk függ ettől, van, amikor azért is kell megszegni. Engedély nélkül húztam magam űrruhát és tettem egy sétát az egyik panelhez, hogy kijavítsam a hibát. Ha nem teszem meg, újabb katasztrófa történt volna, amit nem biztos, hogy meg lehetett volna oldani. Kiskorúként még nem ítélhettek el, de egy év a négy fal között, a családom és a megszokott életem nélkül... vágytam arra, hogy végre leteljen, kis híján lázadást szítottam, de nem akartam másokat bajba sodorni. Az ítélet kedvező volt a számomra, maradhattam. Végül is embereket mentettem meg ezzel, és a mérnöki, informatikai tudásom, tapasztalatom sokuk fölé emelt, amit ki akartak aknázni.
Mivel tudták, hogy nagyon ugrálni így ezek után úgysem fogok, bizalmi pozícióba raktak, voltaképpen pont azért, hogy még jobban szemmel tudjanak tartani. A tanulást hamar a hátam mögött tudtam, nem véletlenül tettem korábban sem azt, amit tettem. Griffin doktornő sokszor kért segítséget a műszereknél, rendszernél, ez sok közös beszélgetést hozott és még több közös véleményt. Támogattam a háttérből, amennyire tudtam, lebukni már nem akartam, még akkor is, ha tudtam, hogy a halál legalább gyorsabb lesz, mint az egy év a cellában.
A pozíciómból fakadóan, még ha háttérmunka is, sok információ került a kezemben és tudom, hogy ezt koránt sem megbecsülésük jeleként kaptam. Öt éve kapom a gyilkos pillantásokat, mondván, hogy megúsztam, egyedül a szüleim örültek az ítéletnek nyíltan, s később Griffin is elejtett pár szót erről, kívülállóként az első, nem negatív megjegyzést.
Az egyik fotelben kuporgok, a homlokom a térdemnek passzírozom. Szép kis jelenetet rendeztem a folyosón, még ha meg is ígértem a szüleimnek, hogy nem teszem. Cserébe, hogy ők lettek a feláldozhatók egyike, én életben maradhatok. Igazságtalannak tartottam, még akkor is, ha éreztem, hogy a jövőbe vetett hitük miatt teszik. Még akkor is ezt mondták, amikor elmondtam, mi is az igazság az egész mögött. Nem azért rendeztem a jelenetet, mert másoknak nem fájna ugyanúgy a szerettük elvesztése, hanem mert tudtam, mennyire felesleges, éreztem, hogy az.
Gyűlölöm a rendszert, annak minden ál hozadékával, még ha a cél az emberek védelme, már nem hiszek benne. Mindenki a saját önös érdeke után megy. Nehéz lesz újra felvennem a fapofát, munka közben, de meg kell tennem, meg akarom tenni, mert ezzel a háttérből segíthetek és belenyúlhatok, ha szükséges.