Simon

Nem tudtam mi lesz velem azok után, hogy kitaszított lettem. Igen jól tudom, hogy olyasmit tettem, amit nem kellett volna. Loptam, de nem azért mert élveztem volna. A klánon végigsöprő járványban anyám is megbetegedett és nem volt más lehetőségem, minthogy elcsenek néhány gyógynövényes készítményt és némi ételt. Ennyit tudtam tenni az érdekében, de még ez sem sikerült. Ha óvatosabb lettem volna, ha előbb befejeztem volna a tanítónak való felkészítést… De most már mindegy. Örökre megbélyegeztek és nem tehetek ellene semmit. Egyedül az volt a szerencsém, hogy több napnyi kóválygás után találkoztam Manuelel. Ez után ő tanítgatott és átadta a teljes tudását. Bár sose ismertem az apámat, és nem is nagyon tudom, hogyan viselkednek ők a gyermekeikkel, mégis biztos voltam benne, hogy ő úgy viselkedik, ahogy azt egy igazi édesapának kell.
Sokáig csak ketten voltunk, Manuel és én. Azt hiszem egy éve találkoztunk Abrahammel, aki ugyancsak kitaszított volt. Egy barlangba húzódva akadtunk rá. Meg volt sérülve, így elláttuk a sebét. Később elhatároztuk, hogy elmegyünk a Fény városába, amiről az a hír járja, hogy mindenkit olyannak fogadnak el, amilyen valójában. Néhány hónappal ez után találkoztunk egy Esther nevű lánnyal, aki csatlakozott hozzánk, így egy újabb taggal bővült a csapatunk. Közösen vágtunk neki a Halott zónának, csakhogy hamar vissza kellett fordulnunk. Nem csupán azért, mert kezdtünk kifogyni az élelemből és a vízből, hanem miattam is. Sose bírtam valami jól a nehéz fizikai munkát, ahogy most sem. Az én hibám volt, hogy nem tudtunk átjutni. Emiatt eléggé elkeseredtem, de akkor Abraham felajánlotta, hogy esténként tanítani fog. Hála neki sikerült elsajátítanom a késdobálás technikáját, megtanultam a nyomot olvasni és íjászkodni. Persze cserébe én is okítottam. Megmutattam neki mely növények ehetőek és melyik állatok azok, amiket jobb lenne elkerülni.
Úgy éreztem nagyon sokat ért az az esti gyakorlás, mert egy nap mikor a folyónál voltunk megláttuk, hogy néhány ember egy fiatalabb férfi körül állnak. Mázlija volt, hogy arra jártunk, mert véleményem szerint elég könnyedén megölték volna, ha nem avatkozunk közbe. A kezemben lévő késre pillantottam, majd eldobtam és az egyik ember oldalát súrolta. Nem volt tökéletes dobás, de becsületemre legyen mondva, hogy legalább megpróbáltam. Végül mégiscsak sikerült kihúznunk a fickót a csávából, és magunkkal vittük. Bár nem mindenki értett egyet azzal, hogy ez lenne a legjobb döntés. A férfit Kainnak hívták, aki szintúgy csatlakozott hozzánk. Mi így vagyunk egy csapat és rengetegszer elgondolkodom rajta, hogy talán mégiscsak szerencsém volt azzal, hogy elküldtek a klánból, mert így megtudtam milyen, ha az embernek nem csak egy családtagja van, hanem több is.