Simon

Simon az édesanyjával kettesben élt a nyugati klán városában, ahol tanítónak készítették fel. Fényes jövő állt előtte tanárként: világosak és érthetőek a magyarázatai, türelmes és rendkívül jó a memóriája. Azonban a karriere el sem indulhatott, sőt be sem fejezhette a tanulást, mert a klánon végigsöprő járvány az édesanyját is megfertőzte.
Mivel az apját sosem ismerte, és az anyja volt az egyetlen családtagja, ezért elhatározta, hogy kerül, amibe kerül, de megmenti őt. Az anyja ágynak esett, ezért neki kellett volna megszerezni a napi betevő falatot, csakhogy nem tudta, hogy ezt miként tehetné meg. Nem maradt más választása: eleinte csak ételt, később már gyógynövényes készítményeket lopott az anyjának, remélve, hogy valahogy ki tudja kúrálni a betegségét. Csakhogy egyik éjjel Simont tetten érték, ő is megkapta a kitaszítottak jelét, és száműzték a városból.
Szerencsétlen fiú napokig kóborolt étlen-szomjan, Manuel talált rá a fiúra, és vette szárnyai alá, így sokáig kettesben küzdöttek a túlélésért. Simon nagyon hálás Manuelnek, amiért a gondját viseli, vélhetően egy életre lekötelezte őt. Manuel el volt az, aki továbbcsiszolta Simon képességeit, továbbá átadta neki mindazt a tudást, amit ő élete során megszerzett. Idővel barátokká váltak, sőt, talán Simon valami apa-figurát vél felfedezni Manuelben.
Nagyjából egy éve találkozhattak Abrahammel. A fiú sérülten egy barlangba húzódott be, ahol később ők ketten is szállást kerestek. Miután megtudták, hogy Abraham is éppolyan kitaszított, mint ők ketten, ellátták a sebét, és vigyáztak rá, amíg fel nem épült.
Ez idő alatt határozták el, hogy márpedig ők el fognak jutni a Fény városába. Néhány hónappal később találtak rá Estherre, immár négyen vágtak neki a Halott zónának.
Nem jutottak messzire. A csapdák, a rohamosan fogyó víz- és élelemkészlet, na meg Simon rosszulléte visszafordulásra késztette a csapatot. Abraham belátta, hogy Simonnak nem túl jó az állóképessége, ezért esténként tanítgatni kezdte. Megmutatta neki a késdobás fortélyait és a nyomolvasást, megtanította íjászkodni, cserébe, Simon Bramet okította arról, hogy milyen növények ehetők, milyen állatokkal kell vigyáznia az útja során. Egyszóval megosztották egymással a tudásukat.
Simon mindig szelíd, barátságos ember volt, épp ezért Bram hamar megszerette, és az öccseként tekint rá, továbbá Esther is megkíméli őt a gonosz megjegyzéseitől, ami nem igazán vall rá.
A fiú egy nap a folyónál megcsillogtathatta céllövő képességeit, ugyanis négy-öt ember egy fiatal férfi fogott közre, és addig nem akarták elengedni, amíg az át nem adja minden értékét nekik. A férfinek az volt a szerencséje, hogy a kis csapat arra járt, ugyanis az egyik útonálló elég mély sebet okozott neki egy késsel.
Habár Esther ott akarta hagyni a fickót, Simon és Abraham unszolásával mégis csak magukkal cipelték, hogy ellássák a sebeit. Ez az alak volt Kain, aki azóta számtalanszor megsérült már, hiszen eléggé ön- és közveszély alkat. Ennek ellenére Simon bátornak tartja őt, és nagyon odaadóan viseli a gondját.
Ha Kain és Abraham között nézeteltérések adódnak ‒ ami valljuk be elég gyakran van ‒, akkor mindig ő lép fel először a békítő szerepében. Nem rossz fiú ő, sőt kifejezetten önfeláldozó, épp ez sodorta korábban is bajba. Abraham állandóan aggódik érte, nem szívesen engedné el egyedül, ezért ha gyűjtögetni akar, akkor Esther, vagy Manuel mindig elkíséri őt. A túlzott aggodalmaskodás lehet, hogy picit zavarja, könnyen lehet, hogy mostanában ezért nyaggatja annyira az idősebbeket azzal, hogy tanítsák meg rendesen harcolni.

//Téged is nagyon várlak kedves Simon, a pb, a kitaszítottság oka itt is alakítható, a névnek azonban örülnék. Pm-ben lehet jelentkezni nálam, Libránál, vagy Thomas Malley-nél. ^^ //