Hajnalfátyol vízesés

Nem tudom, hogy mit tettem az ég ellrn, hogy ezt teszi velem, de nem is akarom megtudni, jelenleg egy dolgot akarok… megölni bizonyos személyeket, azt a földi köcsögöt és azt az égi férget, esküszöm utána még a halált is vállalom, csak azt a két férfet láthassam holtan. Elegem van abból, hogy a férfiak azt hiszik, hogy bitorolhatják a nőket, hogy azt tesznek velük, amit csak akarnak. Az összes ilyennek le kellene vágni a farkát, csak az a baj, hogy nem véreznek el benne -tapasztalat, csináltam már párszor-, szóval… tudjátok ez az egész igazságtalan, miért nem tudnak elpusztulni abban, hogy kivágjuk az oszlopjukst kövekkel együtt. Nem is lényeges, most ez nem fontos, inkább elmegyek fürdeni, míg még fent van a nap az égen, de nincs sok időm, már lassan sötétedik.
Talán nem utál annyira az ég,végülis lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megöljem az égi férget, aki kukkolt. Nem tudom, hogy honnan ez a bátorság, talán veszélyesebb vagyok, mint az erdei nép, sokkal veszélyesebb lehetek a külsöm ellenére. Vannak férfiak, akik ezt nem fogják fel, de nem trhetek róla, hogy sokkal magasabb a vérmérsékletem, mint a legtöbb embernek. Utálom, ha valaki igazságtalan és pofátlan is, ez a srác meg… mindennél rosszabb, majd ha nem lesz szeme, akkor meglátom, hogy akkor kit fog kukkolni. Nem tudom, hogy ez a srác miért ilyen undorító, olyan mint egy éheztetett rab, szinte semmi izom nincs rajta, öt percig nem bírná ellenem, ha kijön a vízből pillanatok alatt kicsinálom. - Azt egyből gondoltam, hogy hülyébb vagy, mint egy daraboló, de… te még rajtuk is túl teszel. - mondom neki gúnyosan és arcomra szintúgy gúnyos mosoly húzodik. Tudom, hogy nem érti a sértést, de mondjuk nrm is izgat, de nagyon remélem, hogy összefut egy darabolóval és megöli. Talán túl szép halál lenne neki, rosszabbat érdemel, sokkal rosszabbat. Talán nekem kéne megmérgeznem, mondjuk keverhetek egyet, csak nem biztos, hogy találkozok vele valaha. A mosoly az arcán meg egyáltalán nem tetszik, remélem hogy hamar lefagy a mosoly arról a gusztustalan arcról. - Ki a faszt érdekel, hogy mit mondasz? És te azt akarod, hogy… - én próbáltam nyugodt maradni, próbáltam nem rátámadni, dr csak ki akarja húzni a gyufát és halott akar lenni. De elfeledkeztem arról, hogy nagyon kevés a fény és egyre fényesebb lesz a szemem, ami nrm jó… rövidra kell zárnom, el kell innen ijesztenem, de van egy olyan érzésem, hogy itt fog még tanyázni egy darabig.
- Adok egy jó tanácsot, húzz el innen, míg a beleid ott vannak, ahol lenniük kell! - kiáltom neki és nagyon remélem, hogy ennyi lesz, de az egyik tőr pengéjét az ujjaim köze veszem, felállok abba a pózbsn, amiben a legkönnyebben el tudom hajítani a tőrt, egyenesen a fejébe, ha kell. Vajon lenne következménye a halálának? Bölcs lenne megölni?

Ophelianna && Michael

I remember you... You are the girl under the waterfall

Megesik az emberrel, hogy egyedül akar lenni, rám az Arkon ez nem volt annyira jellemző, mint itt a Földön. Ott egyszerűen nem lehetett egyedül semmit csinálni, s ezért is lettünk olyan jóban Jessevel meg Laylaval. Persze, az más kérdés, hogy Layla és köztem már egy ideje több is van nem csak egyszerű barátság, de én nem akarok tőle többet, mert jó ez így, s szerintem neki is megfelel. Nem zavar, ha mással látom, felőlem aztán akár össze is jöhet valakivel, amíg az én igényeimet is kielégíti... Oké, ez kicsit talán önző volt, főleg azért mert van bőven olyan csaj, aki kielégítheti az igényeimet, szóval... Ja, kéne kezdenem valamit ez ügyben, akkor talán Layla is jobban szétkacsintgat mások között, mert van egy olyan érzésem, hogy ha Jesse visszakerül a képbe, akkor a mi kapcsolatunk is visszamegy a régibe. Talán el sem mondjuk neki, nem tudom, erről még sosem beszélgettünk, tabu téma volt már az első alkalom óta.
Úgy voltam vele, hogy nem ártana egy kis friss levegő, egy kis egyedüllét, mint mondtam, a Földön teljesen más egyedül lenni, hiszen van hova mennie az embernek, van mit felfedeznie, nem úgy mint az Arkon, amit már nyolc évesen úgy ismertem mint a kisujjamat. Szeretek sportolni, mindig is tettem azért, hogy jó formában legyek, s e téren a lehetőségeim kitárultak a Földön. Szívesebben járok el futni, többször is túrázok, de ami a legjobb mind közül, az az úszás. Sokan félnek közülünk, hogy belefulladnak a vízbe meg hasonlók, de csupán az a titka, hogy fokozatosan kell haladni, s nem egyből fejest ugrani a mély vízbe. Persze Laylat is csak azután ráncigáltam el úszni, mikor már biztos voltam benne, hogy bármi történjék is, segíteni tudok rajta, így történt az is, hogy leugrott az egyik szikláról a vízbe. Mos azonban nem ahhoz a helyhez jöttem, ahol akkor voltunk, nem ez egy teljesen új hely, egy vízesés. Vicces, hogy a múltkori eset óta mindegyik vízesésről az a földi lány jut eszembe, hiszen valljuk be, elég jó formában volt a csaj - igen, szó szerint...
Tulajdonképpen teljesen váratlanul ér az egész jelenet, ami akkor fogad, mikor feljövök a víz alól. Elkezdem dörzsölni a szemem, hogy jobban lássam az illetőt de a mondata alapján nem hiszem, hogy valami kedves lányról van szó, aztán jobban megnézem és ohlala, csak nem a vízeséses csaj? - Ugyan már, mégis mi rosszat tettem én, hogy ilyen szép jelzőkkel illetsz? - kérdezem vigyorogva. Ez az én szerencsém úgy tűnik, talán ennek a csajnak a vízesések a mániái, vagy nem is tudom, de ugyebár szerettem volna már újra látni, hiszem khm.. Mély benyomást tett rám na. - Úszni jöttem, tudod nálunk odafönt nem volt se kád se tavak, vízesés meg pláne nem, csak zuhanyzó. Mondjuk az kissé hasonlít ugye a vízesésre, de közelében sincs. Főleg a múltkorinak nem, ahhoz nem sikerült valahogy visszatalálnom később, hogy megmagyarázzam a dolgokat, már ha egyáltalán érdekel. Amúgy meg mondd csak, végig ott akarsz álldogálni, vagy csobbansz is egyet? - kérdezem, miközben beletúrok a hajamba, ami vizesen még rakoncátlanabb, mint szárazon. Talán beszélnem kéne Laylaval, hogy levághatna belőle egy-két centit...

Már lassan egy hét telt el azóta, hogy nem találkoztam újra azzal a kukkoló sráccal, bár mondjuk most már még előbb járok tisztálkodni -neki köszönhetően ruhában-, nehogy valaki kilessen vagy meglessen.. nem tudom, szerintem mint két szó helyes és a lényeget meg lehet érteni.. Szóval beszámolok a mai napomról, mert minden bizonnyal érdekel titeket, hogy szereztem drágaköveket, amik nagyon becses kincseim lettek. Nagyon könnyen bepaliztam a szerencsétleneket, nem is tudom melyik klán tagjai voltak, de minden szavamat ették, mikor megtöltöttem egy tömlőt vízzel, azt mondtam, hogy mindent begyógyít. Nem kellett őket sokáig győzködni, odaadtak minden drágakövet, ami náluk volt, látjátok, hogy valami jó abban, ha az emberek messziről érkeznek és naivak? Néz mélyen magadba és ha 100%-ban biztos vagy abban, hogy nem tetted volna ugyanezt, akkor ítélkezhetsz felettem, de nem mintha annyira érdekelne. Valójában csak ennyi izgalom jutott mára, semmi több, nem volt semmi érdekes, csak megvertem egy vevőt, aki a rabszolgáját molesztálta, a kislányon látszott, hogy fél a férfitól és.. szorongott, ok nélkül a nők nem szoronganak. Nem akartam verekedni, nem akartam kárt okozni -faszt nem-, de szükséges volt, meg kellett tennem. Persze nem volt sima menet, a faszika elkapott párszor, de szerencsémre fürge vagyok és gyorsabb voltam, mint ő, bár azt se kéne elfelejtenem, hogy mikor majdnem megfojtott a faszi, a kislány leütötte egy vázaszerű dologgal.. Hálás voltam, szóval miután elástuk a holtestet és eltüntettük a nyomokat, akkor befogadtam pár napra.
Kezd alkonyodni, tehát itt az idő, hogy elmenjek a kedvenc helyemre a Hajnalfátyol vízeséshez. Imádom azt a helyet, mint említettem imádom a szép helyeket és az a vízesés egy csodálatos és gyönyörű hely volt, imádtam ott úszkálni és nézni, ahogy a nap utolsó sugarai megcsillannak a kristálytiszta víztükrön. De sietnem kellett, nem kaphattak el itt este, ha meglátják a szemeimet, akkor innen is el kell mennem, az pedig nem lenne a legjobb. Már kezdtem beilleszkedni ide, voltak állandó ügyfeleim, volt kit verni és terrorizálni, annyira szívemhez nőtt ez a hely, főleg ez a vízesés. Mellesleg remélem a befogadott kislány nem zúzza szét a lakásom, míg haza nem érek. Majd azonban megközelítem a vízesésemet, de.. mintha lenne itt még valaki, valaki aki nem tartozik ide és jobb ha menekül. Szerencsére hoztam magammal két tört, erősítek mindig egyet-egyet a bokáimra, sose lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség. Meglapulok és figyelem az egyedet, aki összemocskolja az én tiszta vizemet, majd a meglepetés amely ér.. pont ennek kell lennie?! Pulzusom felgyorsul és érzem, ahogy a düh elárasztja a testemet, ahogy terjed bennem az adrenalin és érzem, hogy mindenre képes vagyok. Hallottam pletykákat, de most egyáltalán nem érdekeltek.
- Kibelezlek, te égi féreg! - Kiálltok fel, miközben kibújok a magas vízből és elindulok a víz felé. Szemeim szikrákat szórnak, olyan mérges vagyok, mint amilyen eddig még sose voltam, jobban haragudtam erre a félresikerült teremtményre, mint arra, aki tapogatott. Nem tudom, hogy mit keres itt, de jobb lesz ha eltűnik, míg nem folyamodom erőszakhoz, mert azt is be kell vetnem, akkor a víz vörös lesz és a vérében fogok megfürdeni, de.. legelőször kiszúrom a két szemét ennek a kis kukkolónak. - Mit keresel itt?! - teszem fel a kérdést, de sajnos a válasza annyira nem is érdekel, egy a lényeg, hogy húzzon innen a rákba és többet vissza ne jöjjön.. Mint mondtam jó napom volt, szóval fele annyira vagyok bunkó és vérszomjas, mint általában.