Roger Arogonte || The bad guy

Sose értettem, hogy az ilyen ismerkedés miért pont ilyenekkel kezdődik. Nem tök mindegy, hogy ki milyen? Úgyis csak azt ismered meg, amit megmutat magából valaki, egy cuki kislány is tarthat a háta mögött egy filéző kést. Na de most nem is ez a lényeg, tehát kezdjük is el, hogy Roger Arogonte mekkora egy Istenkirály csávó.. Mint láthatód önbizalomból nincs hiány, egyesek szerint túl nagy, szerintem pedig pont optimális, akkora amekkorának kell lennie, na igen az ott lent sem egy sikló, hanem egy anakonda. Igen-igen, beképzelt vagyok, elkényeztetett kis gazdag kölyök, aki mindent megkap, amit csak akar. Sose veszítek, semmiben sem, nem tudom elviselni a vereséget, mindent megteszek a cél érdekében, legyen csak szó bármiről. Az állandó nyerés amúgy egyáltalán nem unalmas, sőt tök jó és felemelő, tudjátok ez különböztet meg a pórnéptől, ezért vagyok egy kiskirály. Annyi lúzer van ebben a világban, mindegyiket ki kéne irtani, csak a nemes hagyatékomat fogják felhasználni.
Talán van egy kis indulat kezelési problémám, néha eldurran az agyam és bármire képes vagyok, szó szerint bármire, akkor nem érzek mást csak a düht, ami felgyülemlik bennem. Olyankor elmegyek edzeni, kicsit csapkodom a bokszzsákot, míg le nem higgadok. Nem épp a legjobb dolog, de nem szégyellem, ez velem jár és ismeritek a mondást: "Én a hibáimmal vagyok tökéletes!" - na várjunk csak, nekem.. na jó én sem vagyok hibátlan, hiányzik belőlem a hiba-.
Rengeteg haverom van, túl népszerű vagyok a legtöbb emberhez képest, ritka az olyan Ark-i ember, aki ne ismerne fel engem. Szerintem még olyan emberrel nem is találkoztam, sőt ebben maximálisan biztos is vagyok. Pedig általában mindenkivel bunkó vagyok és paraszt, aki megkedvel így is, az kedvelni fogja a kissé kedvesebb énemet is. Aztán a csajok.. hát őket falom, szó szerint falom őket, szinte minden napra jut egy kis liba, de ez semmi gond, nem szabad ítélkezni, tudják hogy semmi komolyat nem akarok. Ezzel mindketten jól járunk, ő gyakorol az igazira, miközben az én testi vágyaimat kielégítik. Valahogy a tiltott gyümölcs számomra mindig édesebb, sokkal jobbak azok a csajok, akiknek van párjuk vagy valakijük. De most le vagyok akadva egynél.. Ez a Odette csaj teljesen kikészít engem, nem tudok vele mit kezdeni és az igazat megvallva el sem tudom felejteni, ennyire még senkinek sem akartam a combjai közé férkőzni.
Rengeteg baromságban benne vagyok, volt már hogy leborotváltam valakinek a haját vagy a szemöldökét, egy dolog fontos velem kapcsolatban: ha félsz a közmegaláztatástól, akkor nem alszol el előttem. Természetesen nem a borotva az egyetlen dolog, amivel valakinek a hírnevét tönkreteszem, ott van például az alkoholos filc, rajzoltam már egypár ember homlokára faszt. Persze mindent megúsztam ám, elég volt apunak -aki a tanács egyik tagja-, hogy semmi közös sincs a dolgoktól és mindent megúsztam, ezen kapcsolat révén kerültem a hajóra is, így kerültem közelebb a szabadsághoz volna.. Ha apám nem gondolta volna meg magát, még épp időben leállítottam.


Most jön a kedvenc részem, hisz imádok áradozni arról, hogy milyen tökéletes pasi vagyok, nekem egyáltalán nincsenek hibáim. Tökéletes az arcom, férfias és karakteres, két igéző barna szempár van benne, ajkaimmal már rengeteg nőt eljuttattam a mennyországba, szóval elhiheted nekem, hogy azzal sincs semmi gond. Hajam is barna, általában felszoktam zsellézni, tudjátok én mindennap szerelembe esek, általában akkor, mikor elmegyek egy tükör mellet, nem értem, hogy valaki hogyan lehet olyan szexy, mint amilyen én vagyok. Erről eszembe jut egy nagyon jó duma: Apám plazma tv volt, míg anyám vattacukor és így lettem én egy nagyképű cukorfalat.
Nem is tudom, hogy milyen magas vagyok, az ilyen engem sosem foglalkoztat, nem tudok ellene tenni semmit sem, ilyenek a génjeim (187 cm vagyok). Testalkatom kigyúrt és izmos, sokat foglalkozom a testemmel, formában kell tartani magam, hisz szerintem két dolog miatt olvadoznak értem a csajok: arcszerkezetem és a kockáim miatt. Szerintem igazán van miért büszkének lennem, a bicepszemet sem a hangyák hordták össze. Szóval igen, a testem olyan akár egy görög félistené, de ha már itt tartunk, akkor én nem egy félisten vagyok, hanem egy egész, rendes görög Isten. Olyan tökéletes vagyok, nem értem a szüleim hogy hoztak lére, de nem is érdekel, a lényegen nem változtat, tökéletes vagyok.
Öltözködésem nem nagyon különleges, hisz én is abban járok, mint a többiek, ami lássuk be nem épp a legegyedibb. Sokkal jobb lenne, ha azt vennénk fel, amit csak akarunk és nem lenne megszabva, de mit érdekel engem, így is jó pasi vagyok, akkor mit izgulok ezen annyit?

Péntek van, ma lövik ki azt a sok idiótát, akik olyan marhák voltak, hogy loptak, öltek vagy valami hasonló bűnt követtek el. Sose értettem, hogy minek ennyi mindennel szopakodni, hisz semmi értelme kilőni az embereket az űrbe, ha nem én nyomhatom meg a zsilipkinyitó gombját. Mindig is azt akartam, hogy én reptethessem meg azt a sok retkes bűnözőt, de nem engedték, mert még túl fiatal voltam hozzá, mekkora vicc az egész. Most pedig kiválasztanak száz lúzert, akit leküldenek a halálba megdögleni, érdekel hogy mi lesz az eredmény, de most apámhoz tartok, el kell vele beszélgetnem, mert én is a hajón akarok lenni. Már beszéltünk róla, hogy lemehetek, de az a baj, hogy nem akarja olyan könnyen megengedni. Nem tudom, hogy mitől fél, úgysem halnék meg, tök erős vagyok és bátor, emellett találékony és még dögös is, simán kinézek katonának -mellesleg annak is készülök-. Szóval mondhatni felháborodva és idegesen lépek be hozzá és nem érdekel hogy nem fog neki tetszeni, hogy milyen vagyok, tőlem nem veheti el azt a dolgot, amit akarok.
- Elmagyaráznád, hogy mi a faszért nem engeded meg még mindig? - kezdem el idegesen, ő meg csak sóhajt, szemet forgat és rám emeli a tekintetét, ezzel szokott teljesen felhúzni és kiakasztani. Olyan, mint valami vén trotty, aki pipázni készül, pedig csak 38 éves, mondhatni korán baszta el az életét, szó szerint. Nem voltam tervezett gyerek, becsúsztam, elég durván, de szerencsére ez a két ökör szerette egymást és még mindig szeretik, szóval együtt maradtak és én lettem az egyetlen kölyök, mert ugyebár több nem lehet. Elkezdi masszírozni a homlokát és végül megszólal. - Vannak ennél fontosabb ügyek és nem küldelek le meghalni. - mondja, majd feláll a székéből és itt akar hagyni, de megint elborul az agyam, mint mondtam nem szeretek veszteni, ruhástól rántom vissza, majd a mellkasánál lévő ruhát megmarkolom és felemelem, hogy a szemembe nézhessen, egy fejjel alacsonyabb nálam, de nem érdekel, hogy ezért mit kapok majd. Erős vagyok és bátor, bármit megteszek a cél érdekében. Ő csak kikerekedett szemekkel néz rám és megszólalna, de én gyorsabb vagyok és nem engedem, hogy bármit is mondjon előttem, szépen kussban marad vagy szétzúzom a fejét.
- Mit számít neked? Látod, hogy most is csak leakarsz rázni öreg, de ha nem engeded, akkor feljutok én magam, csak a tárcádba kell nyúlnom.. - úgy mondom a szavakat, mintha mérget köpnék és a végére még a fogaimat is összeszorítom. Tudom, hogy ezt a kört megnyertem, hogy nem fog nemet mondani, ilyenkor sose tudott, meg amúgy is szeret, mert a kölyke vagyok, ismerem már.. Tudja, hogy milyen problémám van, pont ezért nem kekeckedik. - Fél óra múlva találkozzunk itt és légy egyenruhában. - mondja sóhajtva majd én szépen leteszem a földre és megigazítom a ruháját, majd mosolyogva lépek egyet hátra. Okosan döntött és az esetek nagyobb részében így szokott lenni, sose ellenkezik én pedig ezt nagyon szeretem benne, szóval büszkén lépkedek ki az ajtó felé, majd onnan még visszafordulok felé. - Kösz fater és bocsi.. - mondom, majd elindulok magamra kapni az egyenruhát. Tudom, hogy nem szép dolog, amikor ezt csinálom, de nem tehetek róla, csak eldurran az agyam és nem gondolkodom tisztán, nem kifogás.. ez az igazság. Ő csak mosolyogva bólintott, mi mást tehetett volna, majd siettem, ahogy tudtam.


***


Siettem ahogy tudtam, de valami nem stimmelt, az előbb mintha láttam volna az ablakból, hogy a földieket elküldték, de nem hiszem, hogy apám hazudott volna. Mikor belépek a szobába, ahova megbeszéltük a találkozót, akkor felhúzott szemöldökkel nézem, hogy négy katona vár rám, mi a fasz? Meglátom apám önelégült vigyorát, ahogy szétterül a pofáján, az agyam meg egyből eldurran, legszívesebben odamennék és betörném a képét, addig verném abba a kurva asztallapba, míg pépes nem lesz a pofája. Aztán kitépném a torkát és.. De nem teszek semmit sem, itt vannak a katonák, ennyit nem ér a dolog. - Mától fogva nincs fiad, számodra halott ember vagyok! - ordibálok oda neki és érti, hogy mire gondolok, a vigyor azonnal lefagy az arcáról, de nem csodálom. Én nem vagyok mától a fia, felőlem megdögölhet az sem érdekelne, csak anyámat sajnálom, de majd havonta egyszer meglátogatom.