Jasper és Monty most is, mint mindig együtt kószáltak. Még a kis találka előtt beugrottak az ebédlőbe, hogy egyenek egy-egy szelet csokitortát, s Mayával is azt beszélték meg, hogy ott már találkoznak vele. Nem keltettek feltűnést, teljesen átlagos, hétköznapi dolgokról beszélgettek, mint például a könyvek és a festmények, semmi jelét nem mutatták annak, hogy mire készülnek. Miután elfogyasztották az ízletes süteményeket, elindultak a megbeszélt folyosó irányába. - Remélem, a többiek már ott lesznek. Nem szeretnék sokat várni, az feltűnő lenne - mondta Jasper a többieknek út közben. Sejtelmük sem volt róla, hogy eközben a várakozó lányokat milyen váratlan fordulat érte. Az egyik, szolgálaton kívüli hegyi katona állt le beszélgetni velük, mit sem sejtve a tervről és a mondhatni tökéletes időzítésről. Már éppen fordultak volna be a folyosó végén, pont a másik irányból, ahonnan az őr érkezett, mikor meghallották a férfi hangját. Monty kikukucskált a folyosóra. - Gáz van, mit csináljunk? Le kéne ráznunk valahogy úgy, hogy ne legyen feltűnő - fordult társai felé kissé feszülten. A fiúk egyszerre pillantottak Mayára, aztán összenéztek. - Nem tudnád elcsalogatni? - kérdezték tőle, mire a lány szintén kipillantott, hogy megállapíthassa, ismeri-e a férfit, vagy sem. - Megpróbálhatom, apukám jóban van vele. Mondhatom neki azt, hogy keresi, biztos vagyok benne, hogy apa rájönne, hogy falaznia kell nekünk... Legalábbis remélem - állapította meg, majd egy kis sugdolózás közben ara jutottak, hogy ez tűnik a legjobb ötletnek. Közben a lányok kénytelenek voltak kezdeni valamit a helyzettel, hiszen vélhetően nem vették észre a kikukucskáló társaikat. Talán még Harpernek volt erre némi esélye, ha továbbra is figyelte a folyosó azon részét, ahonnan érkezett. Ám, ha mindez nem lett volna még elég, egyszer csak egy újabb személy tűnt fel a folyosón. Jasperék csak a hangját hallva azonosíthatják, már ha az illető megszólal. Calipsoról van szó, akinek jöttére senki sem számított így biztos mindenkit meglep a jelenléte. Monty, Maya és Jasper legjobbnak látta, ha mielőbb közbe avatkoznak, hiszen az idő szorít, bármikor rájöhetnek a tervükre és minél többet tudnak meg addig, annál előrébb lesznek. Elindultak a többiek felé, s mikor odaértek a kis társasághoz, Maya Timhez fordult. - Tim! Örülök, hogy látlak, szolgálaton kívül vagy? Ennek örülök, mert apu említette, hogy szeretne beszélni veled, és kérte, hogy szóljak neked, ha látlak, hogy mielőbb látogasd meg - szavait hallva a katona, mint az várható volt, elindult megkeresni Vincentet, így a társaság végre magára maradt. Jasper megragadta a lehetőséget és egyből Caly felé intézte szavait. - Mit keresel itt? Úgy emlékszem, nem jelentkeztél - hangja nem volt mérges, ahogy ő sem, inkább meglepődött, ahogy vélhetően a többiek is.
//A sorrend nem kötött, de azért egy idő után talán szerencsésebb, ha kialakul valami sorrend féleség a játékosok között. Jasper, Monty és Maya karakterét a kalandmester fogja mozgatni, mivel ők még nem kerültek megalkotásra! Mivel hegyiek közül egyedül Cage vesz részt a kalandban, s neki vannak úgymond követői, így a kalandban ő irányíthatja a hegyi katonákat, akik mellette állnak.
Cage Wallace
Mountain man
◊ Tartózkodási hely : Mount Weather
◊ Kor : 48
◊ Hozzászólások száma : 16
Tárgy: Re: Fuccsba ment menekülés Kedd Május 17 2016, 00:37
Az irodájában ül. Minthogy fogalma sincs a fiatalok találkájáról, pláne nem a témájáról, így az eldugott járatokban történő kísérletekre gondolva, elégedetten kortyol még egyet a kávéjából. Nincs is jobb, mint egy friss kávé, na meg, mint egy életerős Darabolót kiképeztetni. Elégedett azzal, ahogyan haladnak, a szer jobb, mint valaha. Addiktív, erős, megbízható. Épp olyan, mint az agyatlan zsoldosok, akiket képezni lehet általa. – Talán... – mereng el egy fél pillanatra, fel se tűnik neki, hogy magában motyogva kiejtett egy szót. De igen... Talán a vendégeken is ki kéne próbálnia. Talán a sugárzáson kívül másra is immúnisak, végül is! Milyen érdekes gondolat! A lehetőséget ízlelgetve dől hátra, ujjai szinte kíméletes selymességgel simulnak kávéscsészéjére: ezzel bezzeg kifejezetten finom.
***
Lépteit a rutin vezeti. Megszokott nála ez, hiszen minden nap megteszi ezt az utat, innen azonban már egyenesen az ebédlőbe tart, ahol végre csatlakozhat a többiekhez. Ahogy azonban befordul a sarkon, egy csapat gyerekbe botlik. Jobban mondva egy kisebb csapatba a vendégek közül – Ó, helló, hát ti mit csináltok itt? – pillant végig a kis csapaton, ajkain egyből felragyog egy meleg, őszinte mosoly, ahogy megindul feléjük, láthatóan fel sem merül benne, hogy esetleg zavarna. – Azt hallottam egyébként – kezd fecsegni a langaléta, Tim nevű férfi, noha jól láthatóan leginkább csak barátkozni akar, alighanem mindenkivel közvetlen – hogy direkt a ti kedvetekért csináltak ma is csokis tortát! Amúgy tényleg nagyon finom, nem csodálom, hogy ízlett, nincs még egy ilyen, én mondom, egyedi, ahogyan a mi Marienk csinálja – büszkélkedik, miközben szinte megszokásból félresöpri haját a szeméből. Alapvetően nincs igazán hosszú haja, noha láthatóan megnőtt most kicsit, vélhetőleg közel van már a fodrászkodás ideje. Öltözetét tekintve egyszerű farmert visel - melynek jobb oldali zsebében a hüvelykujját leszámítva jobb kezének ujjai el is tűnnek -, és kék, kissé már elnyűtt kockás inget, lábbelije egy fekete edzőcipőt idéz, de ez utóbbi újszerű. Bőre fehér, mint a hegyben szinte mindenkié, haja szőke. – Amúgy, még nem is találkoztunk így igazán, ugye? Tim vagyok! – mutatkozik be, s ha ezt mindenki megtette, már folytatja is: – Remélem, jól érzitek itt magatokat, nálunk... – persze, ha valaki nem mutatkozott be, ez akkor is elhangzik, épp csak előtte szuggesztíven pislant kettőt az illetőre. Na, ugyan már...! "Ne legyél ennyire negatív!" - üzeni pillantása bátorítón.
A hozzászólást Cage Wallace összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 20 2021, 23:58-kor.
Holly Howell
The 100
◊ Hozzászólások száma : 9
Tárgy: Re: Fuccsba ment menekülés Vas. Május 15 2016, 20:50
Leérkezni a földre sértetlenül, jó kisebb karcolásokkal, egy csoda volt. Először érezni a fedetlen bőrömön a napsugarat, ujjaim alatt a levelek és a virágszirmok különös felszínét teljesen olyan volt, mintha csak egy tündérmesébe csöppentem volna. Aztán az első nyílvessző ami konkrétan centiméterekre az orrom előtt csapódott be egy fatörzsben szétrombolt mindent. Clark volt az, aki kiáltott, hogy vessem le magam hasra. Azóta is számtalan módon mentett meg, nem hiszem, hogy az ő segítsége nélkül még életben lennék. De most nincs, eltűnt. Ezért is éreztem kötelességemnek önként jelentkezni a kis "megmentő" csapatba. Biztonságosabbnak érzem, ha a közelünkben van. Igaz, a hegy eléggé tetszik nekem. Na nem az, hogy végre teletömhetjük magunkat, eddig sem ettem túl sokat, itt sem tudom habzsolni az elénk tett ételeket. Ellenben attól elámultam, hogy mekkora könyvtáruk van. Ahogy az első könyvet a kezembe kaptam, már tudtam, hogy nekem tök mindegy, hol vagyok, csak olvashassak. Ezért nem is zavart annyira, hogy a többiek kérdései, hogy kimehessünk, süket fülekre találtak. De amellett nem tudtam elmenni, hogy Clarke eltűnt. Szó nélkül. Pedig eddig jó vezető volt, ha nem is kötötte az orrunkra, hogy hova megy, legalább kiszabott feladatokat, vagy szólt, hogy meddig ne várjuk. Ha a keresése miatt újra ki kéne mennünk, hát nem bánom, a könyvtár ugyanúgy itt marad. Ráadásul a földön, kint kicsit úgy érzem magam, mintha én is kalandos regény főszereplője volnék. Ma a gyerekektől jövök, megengedték, hogy tanítsak nekik olvasást, amit örömmel tettem. Az ő arcukat nézve nem tudom elhinni, hogy bármi rosszat tehetnének a világban. De nincs is okom feltételezni ilyesmit. - Sziasztok. - álltam meg a lányok előtt a megbeszélt folyosón, hónam alatt Gulliver utazásaival. A lapok enyhén szétnyíltak, ahol egy körzőt rejtegettem. Gondoltam, hogy a tűhegyes része még jóljöhet valamire, talán egy zár kinyitására vagy ilyesmi. Eddig úgy tűnik, hogy mi lányok többségben leszünk. Legalább tehetünk úgy, mintha csak valami női témáról beszélgetnénk, ha valaki pont erre járna. Egyelőre viszont nem tudok beszállni a beszélgetésbe, hisz a szívem már így is a torkomban dobog, pedig még semmit nem csináltunk.
Harper McIntyre
Admin & The 100
◊ Tartózkodási hely : Mount Weather
◊ Kor : 26
◊ Hozzászólások száma : 172
Tárgy: Re: Fuccsba ment menekülés Pént. Május 13 2016, 00:20
Nem mondom azt, hogy rossz sorsunk lenne itt, hiszen akárcsak a többiek, én is látom, hogy ez a hely tökéletes, nem csak az erdőkhöz, de még az Arkhoz képest is. Igen, van, ami egyszerűen túl szép ahhoz, hogy igaz legyen és hiába szerettem meg nagyon itt a csokoládét, hajlandó lennék lemondani róla azért cserébe, hogy ismét szabadnak érezhessem magam. Egyébként szerintem a hegiek végig sem gondolták, hogy milyen ez nekünk. Mi mind be voltunk zárva egy cellába és vártunk arra, hogy kiröptessenek minket, mert lehet szépíteni a dolgokat, de mindenki tudta, hogy senki sem ússza meg. Ez a hely nagyban hasonlít ahhoz a cellához, innen sem juthatunk ki és csak várunk... Várunk arra, hogy történjen velünk valami, vagy arra, hogy kiengedjenek minket. Jasper is megmondta, a hegyieknek biztos van valami oka arra, hogy itt tartsanak minket, különben már nem lennénk itt. A kérdés már csak az, hogy miről is van szó... Emlékszem, Clarke Monty fölött aludt és gyakran láttam, ahogy rajzolgatott valamit. Sosem mentem oda hozzá, hogy megnézzem, mit csinál, mert túlságosan lefoglalt Mount Weather tökéletessége és az, hogy nem kell félnem, hogy bármikor ránk támadhatnak a földiek vagy a darabolók. Lehet, jobb lett volna többet beszélni vele, de most már késő, mert eltűnt, Clarkenak nyoma veszett. Csak úgy, szó nélkül, egyik napról a másikra azt vettük észre, hogy senki sem látta, senki sem tud róla semmit. Állítólag balesete volt és a kórházba került, de már túl sok idő telt el azóta, így meg sem lepődtem, hogy végül Jasper kezébe vette az irányítást, mikor Monty megtalálta a térképet, amin Clarke dolgozott. Azt mondták, hogy van egy tervük... És akkor kijuthatunk innen, elhagyhatjuk ezt a hatalmas cellát. Tudom, hogy néhányan szeretnének maradni, mert jó itt, de idővel biztos ők is rájönnek, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a hellyel. Ahhoz, hogy erre rájöjjünk, Jasper egy kisebb küldetést szervezett meg, amire önként jelentkezhettünk. Nem tudom, milyen helyeken fogunk kutatni vagy éppen azt, hogy milyen tempóban haladunk majd, így igyekeztem kényelmesen felöltözni. A megbeszélt időponton járt egész nap a fejem, és a helyszínen. Monty ötlete volt, hogy ott találkozzunk, ha jól hallottam, s meg kell hagyni, igazán jó döntés volt. Ahogy közeledek, látom, hogy erre nem leszünk túl feltűnőek, mert nem egy túl népszerű de nem is egy kihalt folyosóról beszélünk, ráadásul a kamerák... Nos, azok szerencsénkre nem látják át rendesen az egészet. Julie és Megan már ott vannak, mikor megérkezem. - Sziasztok - köszönök. - Mi a helyzet? Mit olvasol? Jobb, ha beszélünk valamit, amíg a többiek is ideérnek, nem? Az mégiscsak feltűnőbb lenne, ha azt látják, hogy kussban álldogálunk - állapítom meg, miközben azért fél szememet a folyosó azon részén tartom, ahonnan jöttem, hátha látok felbukkanni még valakit.
Amióta megérkeztünk a Mount Weatherbe megváltozott kissé a földi életünk. Mintha nem is tudom... mi magunk is megváltoztunk volna. Nem érzem magam felszabadultnak, nem vagyok boldog. Hiába van itt bőséges étel és vízforrás mégse jó ez így nekem. Na meg a rémálmok is látogatnak éjszakánként.. Amióta Clarke eltűnt, még jobban rosszabbodott a helyzet. Clarkról sose gondoltam volna, hogy csak úgy elhagy minket. Ő volt az egyik vezér, sőt számomra maga a főnök, akibe megbíztam. Most meg? Kisétál szépen az életünkből, magunkra hagyva. De eldöntöttük: kezünkbe vesszük az irányítást. Jasper tölti be addig a vezérséget, elvállalta. Összehívott minket, mivel Monty talált egy térképet Clarke ágyán olyan folyosókkal amik a rendes térképeken nincsenek meg és ezeket kéne felfedezni kiutat keresve. Erre keresett embereket. Rögtön jelentkeztem, majd később még páran. Egy folyosót beszéltünk meg találkozónak.. Éppen oda tartok. Lassú léptekkel, nyugodtan közledek és szótlanul igyekszem a folyosóra. Őszintén? Izgatott vagyok. Megérkezek és meg is látom az egyik lányt, Juliettet. - Szia Juliette!
to Cage, Harper, Holly, Megan, Odette, Jasper, Monty & Maya
Lassacskán andalgok a folyosón, olyan lassan, hogy véletlen se ütközzek össze senkivel, aki szembe jöhet velem, még úgy sem, hogy látszólag teljesen bele vagyok mélyedve egy könyv olvasásába, mintha csak ez lenne a legizgalmasabb, amit valaha tettem. Fogalmam sincs miről szól, néha lapozok benne egyet, de nem tudok rá összpontosítani. Csak megsárgult lapok egymás után, rajta pedig megkopott fekete betűk. Képtelen lennék egy szót is értelmezni belőle. Csak békés, egészen kis mosollyal az arcomon lépkedek, egészen kis jelét sem adva annak, mire is készülünk... Tudom, még túl korai itt lennem, de két napja másra sem tudok gondolni, mint arra, amit Jasper mondott. Olyan egyszerűnek hangzik. Rémesen egyszerűnek, mégis annyi mindent elhibázhatunk. Mióta a Földön landoltunk, csakis itt éreztem magam biztonságban, itt mertem mélyen és nyugodtan aludni, nem félve attól, hogy mikor támadnak ránk, mikor szorít valaki kést a torkomhoz. Finomakat ehettünk, befogadtak minket, egy olyan közösség részei lehettünk, akik megértik min mentünk keresztül. De Montynak abban igaza volt, hogy itt is csak be vagyunk zárva, akárcsak odafent, ez a hely sem tarthat örökké. Most pedig, hogy Clark eltűnt, kezdtem aggódni amiatt, hogy a Mount Weather is túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Jó volt pizzát, palacsintát és körtepudingot enni, meleg kakaót és tiszta vizet inni, de ha ennek az az ára, hogy felveszem a szemellenzőt, és nem akarom észrevenni, hogy valami itt nincs rendben, akkor hát köszönöm, inkább nem kérek belőle. Nem tudunk bízni a hegyiekben, bármilyen nyájasan is mosolyogtak, vagy szép ruhákat adtak, családok hívtak meg magukhoz, hogy meséljünk arról, milyen volt az életünk a Föld előtt. Gyűlöltem erről beszélni. Kozmetikázni azon, hogy mindannyiunkat bezártak, egy apró botlás miatt, hogy mennyi általunk ismert embert repítettek ki a szigorú törvények miatt. Köztük az orvost, aki világra segített engem és Haydent. Talán épp emiatt vagyok rossz ember, de hálát adtam az égnek, hogy nem egyikünket vagy a szüleinket büntették amiatt, hogy az ultrahangon csupán egyikünk mutatta meg magát. Boldogan kellett volna élnünk, de Hayden kiérdemelte a gyűlöletem, ennek ellenére valahol legbelül hiányzott és mióta bezártak, nem hallottam felőle. Vajon magába szállhatott, mikor tudta, hogy engem a Földre küldtek? A százak többsége, aki másik állomáson nőtt fel, tán nem is tudta, hogy van egy ikertestvérem. Olykor azonban én is szívesen elfelejtkeztem volna róla... Clarke gyakorlatilag elpusztíthatatlan volt közöttünk, nem tűnt volna csak el szó nélkül. Nem volt tehát más választásunk, mint, hogy a saját kezünkbe vegyük a dolgokat. Ki kell derítenünk mi folyik itt. Mert, hogy valami titkolnak előlünk, az egyszer biztos. Mi pedig megérdemeljük az igazságot. Akármilyen lassan is haladtam, egyszer csak megérkeztem a megbeszélt helyre. Ahogy arra számítottam is, én voltam a legelső. Lazára vettem a dolgot, és hátamat nekivetve a falnak, keresztbe téve a lában, tökéletesen azt a látszatot keltettem, hogy továbbra sem bírok elszakadni ettől az érdekfeszítő könyvtől, és attól, ami benne van. Mélyet sóhajtottam és lapoztam egyet. Csak egy pillanatra emeltem fel a fejem, de senkit nem láttam közeledni közülünk, így hát visszavezényeltem tekintetem a lapokra, és az átlagnál kissé szaporább pulzussal vártam és vártam, hogy kezdetét vegye a mi kis küldetésünk...
Már pár napja annak, hogy Clarke nyom nélkül eltűnt, azonban erről senki sem beszél, mi több, nem, hogy hiteles, de még csak hihető magyarázattal sem szolgált senki sem a hegyben ragadt 100 tagjainak. A fiatalok nem bíznak minden hegyiben, akikben pedig mégis - például Maya -, az sajnos szintén nem tud többet Clarke-ról. A csapaton belül a vezetői szerepet Jasper tölti be, ő vette ugyanis kezébe az irányítását. Mivel mindenki tudja, hogy jó kapcsolatot ápolt a korábbi vezetőkkel, így bíznak benne, hogy Jasper nem fogja őket cserben hagyni. - Meg kell tudnunk mire készülnek, biztos oka van annak, hogy itt tartanak minket. Attól még, hogy ők nem mehetnek ki, nem kéne minket is itt tartaniuk. Monty talált egy térképet Clarke ágyán, amin olyan folyosók is vannak berajzolva, amik nincsenek rajta azokon a térképeken, amiket kaptunk, s az egyik ha jól értelmeztük, egy kiúthoz vezet. Gondolom, ti sem szeretnétek feltűnést kelteni, így először csak egy kisebb csoporttal próbálnánk megtalálni a kivezető utat. - mondta pár napja, várva, hogy a többiek önként csatlakozzanak hozzá és Montyhoz. Elsőként Megan és Harper jelentkezett, utána Juliette és Holly, valamint Odette. Miután a kis csapat összeállt, megbeszélték, hogy két nap múlva találkozzanak, és, hogy addigra mindenki kellőképp készüljön fel. A választott helyszín a negyedik emeleti kis társalgó előtti folyosó lett, ahol kevesebb a biztonsági kamera, amik ráadásul nem is látják be teljesen az egész folyosót. A hegyiek közül egyedül Maya tud a tervről, aki felajánlotta, hogy segít nekik, de csak akkor, ha megígérik, hogy úgy jutnak ki, hogy nem sodorják veszélybe a társai és az ő életét a sugárzással.
//A sorrend nem kötött, de azért egy idő után talán szerencsésebb, ha kialakul valami sorrend féleség a játékosok között. Jasper, Monty és Maya karakterét a kalandmester fogja mozgatni, mivel ők még nem kerültek megalkotásra! Mivel hegyiek közül egyedül Cage vesz részt a kalandban, s neki vannak úgymond követői, így a kalandban ő irányíthatja a hegyi katonákat, akik mellette állnak.
Kezdőlap 
by 
|| xxx || 
