Ophelianna ~ The little butterfly

"Senki sem akar szörnyeteg lenni, az élet tesz minket azzá.." - El sem tudjátok hinni, hogy mennyire igaz ez az egész, hisz lássuk be, senki sem akar rossz lenni, valami azzá tesz minket, én sem magam miatt lettem.. más. Már lassan négy éve változott meg minden, hisz előtte egy életvidám, kedves, barátságos, nyitott, kezdeményező és bátor voltam, de a személyiségem eltorzult. A szépen és ügyesen megválogatott szavaimat felváltotta a káromkodás és az átkozódás, természetesen ezeket nem a saját anyanyelvemen szoktam tenni.. Na jó, ez változó, mikor hogyan. Azonban egy dolgot jó rólam tudni, hogy a külsőm lehet, hogy ártatlan és aranyos, de nem vagyok egy cukorfalat, bármelyik pillanatban neked ronthatok vagy olyan átkot szórok rád, hogy öngyilkos leszel.. Nem akartam ilyen lenni, de a népem tett ilyenné azzal, hogy kitaszított lettem egy különleges adottság miatt.. Nem én akartam azt, hogy a sötétben kéken világítson a szemem, nem akartam és szívesen odaadnám másnak ezt a képességet.
Utálom az idegeneket, sőt szinte minden embert utálok, akkora ellenszenv van benne irántuk, hogy le se tudnám írni. Talán ezért élek egyedül és magányosan az erdőben, ahol van egy kis kunyhóm, tudjátok ilyen mindenes vagyok, kereskedő -közben hányinger kerülget, akárhányszor belép valaki az ajtón-. Ez jutott nekem, tizenhét évesen ilyen életet kell élnem, de nem bánom, hisz sokkal okosabb és felnőttesebb lettem, előbb lettem nő, mint gondoltam. A faluban az egyik legjobb harcos.. khm.. tanítvány voltam, de tudjátok miután száműzve lettem ennek semmi jelentősége nem lett, csak a hasznát tudom venni. Magam vadászom le a vacsorámat, néha meggyűlik a bajom a tigrissel és a leopárd izékkal, de egyszerűsítve, a vadakkal.
A modorom nyers és lehet számodra kicsit taszító, de valahogy túl kell élnem és így a legegyszerűbb, így nagyon nem mernek velem szórakozni. Volt már nem kívánatos vevőm, aki azt hitte másfajta szolgáltatásokat is végzek, hát törött orr, monokli és hiányos fogazat lett a vége, pedig én szóltam és figyelmeztettem, hogy nem vagyok olyan lány. Az üzlet szigorúan naplementéig megy, hisz utána a szemeim világítanak akár azok a csodaszép lepkék az erdőben. Igen, én is tudom értékelni a szépséget és szeretem a csép dolgokat, szívesen nézem a naplementét vagy sétálok napfelkeltekor egy tó mellet, csodaszép látványt nyújtanak a felkelő nap sugarai, melyek megtörnek a tó víztükrén, de egy ilyen helyen is képes lennék kitörni a nyakad, félreértés ne essék.


Mint mondtam, nagyon kislányos arcom van, ami nem csoda, hisz mindössze csak 17 éves vagyok. Egyesek szerint nagyon szép vagyok, az arcom tökéletes formájú, szép és kifejező barna szemeim vannak, felette pedig szépen ívelt szemöldök helyezkedik el. Az arcom nem telt, hanem soványkás, ha mosolygok -ami nagyon ritka-, akkor megmutatkozik a két kis gödröcském. Mikor kicsi voltam mindig azt mondták, hogy csodaszép a mosolyom és nekem mindig mosolyognom kell, mert akkor a nap is kisüt. Sose kajáltam be ezt a szarságot, tiszta marhaság és nem is érdekelt, mert már teljesen mindegy..
Tudjátok nem tudom utálni a szemem, eleinte nem szerettem, nem is akartam róla tudomást venni, de mégis különlegessé tesz, nem vagyok olyan, mint a többiek, nem hasonlítok rájuk. Eleinte fura volt, hogy amihez közel mentem és megpillantottam kékes lett, de mára már teljesen hozzá szoktam. Nem szégyellem, de még sem mutathatom meg senkinek sem, mert abból csak baj lenne, hisz az emberek iszonyodnak az ilyen dolgoktól, ezáltal és is iszonyodom tőlük.
Nem vagyok nagyon magas, 160 cm vagyok és testalkatom sovány, nem vagyok elhízva, de anorexiás sem vagyok. Hajam hosszú és barna, általában göndör, de sokszor befonom, mert sokkal jobban szeretem, ha nem fújja a szél a szemembe. Az öltözékem tudjátok nagyon egyszerű, állatbundákban járok, sokszor szoktam harci sminket feltenni, akkor nem érzem magam annyira kívülállónak és.. emlékeztet arra az időre, mikor a klánom még befogadott.  

Ma egy újabb nehéz napon vagyok túl, azt se tudom, hogy egyáltalán mi a faszért csinálom ezt a kereskedős lófaszt.. Semmi kedvem az egészhez, de valamiből meg kell élni, meg legalább így találkozom pár emberrel, szóval nem leszek magányos. Annak ellenére, hogy nem szeretem az embereket még jó ám látni őket és néha szóba elegyedni velük, de a legtöbb csak púp a hátamon. Ma is volt egy kisebb összetűzésem az egyikkel, aminek kicsit csúnya vége lett, mint mondtam nem szeretem, ha mások tapiznak vagy olyan embernek néznek, amilyen nem vagyok.. Szóval úgy kezdődött az egész, hogy bejött a kunyhómba és elkezdett érdeklődni az portékáim iránt, de mit kiderült nem épp arra a portékára volt kíváncsi, amit én akartam eladni neki. Elején még higgadtan kezeltem, ahogyan mosolyogva fogdozza a kezem és próbál egyre feljebb menni, de utána csak felhúztam magam és egy gyors és határozott mozdulattal eltörtem a kezét. Majd persze tipikus férfi, aki próbál rám támadni az épp kezével, de én meg nő vagyok és van eszem, szóval jó erősen megrúgom a sérült kezét, mire ő bepisál a fájdalomtól.
- Na én ezt nem fogom utánad feltakarítani, szóval húzd el a beled, míg szépen mondom! - kiabálom rá, de ő mintha meg sem hallotta, hanem inkább feltápászkodik és nekem ront, egy igazi hústorony, nem nehéz kitérni előle. Szóval gyorsan és fürgén kitérek a támadásai elől, majd szépen kapja az én szép jobbosaimat, de egy idő után csak feladja. - Egy nap visszatérek te szuka és lyukasra baszlak, utána pedig felnégyellek.. - én csak röhögök azon, amit mond és hagyom hogy elhúzza a belét, mert nem akarok én most vele foglalkozni, egy párszor már megígérte nekem ezt. Tudjátok ő ilyen nagypofájú lúzer, aki csak egy mocsok és meg kéne ölni,de nem adom meg neki a szívességet, hogy kegyelmet adok neki a halál által. Jöjjön csak vissza, akkor nem csak a kezét fogom eltörni, hanem kiütöm az össze fogát. - Ha még egyszer ilyen hangnemben beszélsz velem, nem csak a kezed fog fájni. - igen, ez egy célzott fenyegetés volt, majd elindultam felé,d e ő már rohant is ki a kunyhómból, remélem nem fogja hamar visszatolnia pofáját, mert akkor esküszöm, hogy levadászom, mint valami nyulat.

***

Mikor végre volt egy kis időm lementem a közeli vízeséshez, hogy vegyek egy jó fürdőt, ami kiérdemeltem ma. Meg le kell mosnom magamról annak a szemétnek a mocskát, szóval vígan megyek a vízeséshez. Mikor odaérek ledobom a ruháimat és már csobbanok is bele a vízbe, de valamiért úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül, azonban ki lenne itt rajtam kívül? Biztos, hogy nincs itt senki sem, szóval halál nyugodtan mosakodom tovább és nem törődök azzal, hogy egyre inkább érzem azt, hogy valaki kukkol engem. Majd mikor meglátok egy oda nem illő fejet a közelben, akkor a kezemet magam elé kapom és kikerekedett szemekkel nézek körbe.. Nem hiszem el, hogy valaki ennyire szánalmas lenne, teljesen ideges leszek és olyan harag gyúl bennem, mely szerintem épp a legegészségesebb.
- Te mocskos, te galád, te szutyok dög! - kezdek el kiabálni a földi nyelvünkön és olyan hangosan kiálltok, amilyen hangosan csak tudom, nem tudom hogy ez a szarházi kinek képzeli magát, de ha egyszer elkapom, akkor a szart is kiverem belőle, mert engem senki sem kukkolhat meg. A szemét majd odavetem a varjaknak és hagyom, hogy a döglött testét megegyék a vadállatok. Odamegyek a kövekhez, felkapom őket és elkezdem az irányába hajigálni. - Takarodj innen, vagy elevenen nyúzlak meg és úgy vetlek a vadak közé, ha még egyszer meglátlak megöllek, levadászlak, mint egy jelentéktelen kis állatot! - kiabálom tovább is, ha ez az a mocsok, aki délután ott parádézott nekem, akkor megfojtom itt helyben, de az arca nem is hasonlít arra az emberére.. ő más, nem ismerem és nem olyan ruhában, mint a földiek, ki lehet ez?Mondjuk nem rondácska, sőt elég helyes.. De nem érdekel, hogy mennyire cuki a pofija, akkor is kitépem a szemét, ha még egyszer meglátom!