Alek Dobrojeszkiv

Alek Dobrojeszkiv

Felejtsd el ami a múltban történt és koncentrálj a jövőre.

lelkem darabkái...

becenevek: Zöldfülü, Dob
születési hely, dátum: Ark, 2153. február 2.
kor: 20
csoport: Sky People
családi állapot: Egyedülálló
play by: Jeremy Sumpter

Helyes? Nem, ez túl átlagos. Észveszejtő? Á, dehogy! Talán a… Szívdöglesztő? Esetleg még ez a szó írja le a legjobban, hogy hogyan is nézek ki. Hát ezek az izmok nem csak úgy megjelennek egyik nap, ezért dolgozni is kell. Én pedig rendszeresen járok a barátaim társaságában edzeni. Nem hiába nézek ki úgy, ahogy! De a bicepszeimtől most tekintsünk el egy pillanatra, bár tudom, hogy nehéz levenni róluk a szemeidet, de egy csöppet figyelj arra, amit mondok. Szóval a fejformám valahol az ovális és a kör alak közötti átmenetnél van. A hajam szőke, legalábbis fiatalabb koromba az volt, most már kissé bebarnult, de nekem ez még mindig szőke. A szemem viszont akkor is és most is kék. Méghozzá gyönyörű világoskék. Körülbelül olyan száznyolcvan centi lehetek, ami elég magas, mégsem nézek ki egy felhőkarcolónak. A bőröm pedig kreol, szóval mindig barna vagyok. A mosolyom mézédes. Elolvadnak tőle a csajok. Főleg ha még kacsintok is hozzá! Akkor bizony elájulnak tőlem. Pedig ezt csak szimplán kedvességből csinálom. Minden ismerősömre rámosolygok, ha pedig az nem köszön, akkor kacsintok is. Akkor most jön az öltözködés igaz? Nem bírom az elegáns ruhákat. Csak és kizárólag a kényelmes, sportos ruhákat szeretem. És farmergatyát. Ezek nélkül nem tudnék élni! Meg amúgy is átlagos külsőt kell felöltenem, ha nem akarom, hogy rájöjjenek mi is vagyok egész pontosan.
Beképzelt, önző és dög. Többnyire ilyen szavakkal szoktak illetni az olyan velem egy idős srácok, akiknek mondjuk úgy volt már közöm a barátnőjükhöz, bár sejtelmem sincs miért. Elvégre én egy barátságos, vicces és ötletes srác vagyok. Főleg ha csínyekről van szó. Valamiért sose bírtam, ha irányítanak, azt meg még jobban rühellem, ha valaki olyan próbál, meg aki egy idióta. Speciel mondjuk a jelenlegi főnököm. Nem tudom, hogy miért pont őt osztották be erre a pozícióra, de én tuti nem őt választottam volna. De hála ennek a fajankónak új szintre emelhetem a szívatásom technikáját. Azt hiszi, hogy olyan könnyen meg tud törni, de ez nem ilyen egyszerű. Nekem, ha azt mondják menjek jobbra, akkor biztos, hogy balra megyek. Egyszóval nem követem mások tanácsait, esetleg parancsait, mert nem érdekelnek. Nagy vagyok már és én is el tudom dönteni mit, akarok. Bár bevallom olykor azért én beadom a derekamat és megcsinálom, amit akarnak. Ez amióta katona lettem határozottan gyakrabban fordul elő, de a véleményem nem változott a főnökömről. Az, hogy engedelmeskedem neki, nem azt jelenti, hogy az ő kedvére akarok tenni, hanem mert ha apám még mellettem lenne ő is azt akarná, hogy tartsam be az utasításokat. Csak van, amikor ezt elfelejtem. Viszont akár elhiszitek akár nem, rendkívül türelmes tudok lenni. Még a hülye emberekkel is, pedig abból nagyon sok van. De az a jó az ilyen emberekben, hogy lehet velük röhögni, mert nem veszik észre, hogy éppen ők a vicc tárgyai. Ez egy másik nagy erényem, a viccelődés. Nincs olyan ember a földön, akinek ne tudnék mosolyt csalni az arcára valahogy. Ha sok időbe telik is, de végül mindig sikerül. Viszont van még egy hátrányom is; méghozzá az, hogy nem bírok leakadni a lányokról. Túl sok van belőlük és a legtöbbjük olyan szép, hogy nem bír leszakadni róluk a szemem. Ezért egynél sem tudom magamat lekötni hosszabb ideig.

hallgasd történetem...

//2160//
Már régen aludnom kellett volna, de nem jött álom a szememre. Akárhányszor úgy döntöttem, hogy na, most elmegyek aludni és fel sem kelek reggelig, mindig elkezdtem valami butaságon gondolkodni. Így persze nem is aludtam sokat az alatt a pár óra alatt. Hirtelen azonban meghallottam, hogy anyám beszélget valakivel. Gondolkodás nélkül szökkentem ki az ágyból és rohantam hozzá, hogy megnézzem tényleg azzal társalog-e, akire gondolok. Amint meglátott az édesanyám elkezdett kérdezősködni, hogy miért nem alszok már. De én mit sem törődve a szavaival rohantam oda a mellette álló férfihoz.
-Apa! – kiáltottam és a nyakába ugrottam. Ő szorosan átölelt, majd lerakott és összekócolta a hajamat. Ismét az anyámra néztem, aki dühös pillantást vetett rám, én pedig egy pillanatra elszomorodtam, hogy megint tovább maradtam fönt, mint az megengedett lenne. De apám szokás szerint megoldotta a helyzetet egy meleg mosollyal és elvitt aludni. Azután már könnyedén merültem álomba.

//2167//
A szobámban ültem és az előttem lévő falat bámultam. Apám már jó néhány napja nem jött haza és kezdtem aggódni érte. Minden este arra gondoltam, hogy talán hazajött már csak én nem hallottam és reggel bizonyára annyira korán elment, hogy nem láttam. Csakhogy anyám sem volt valami jó bőrben, így gyanítottam, hogy ez az elképzelés téves. Egy pillanattal később hallottam, ahogy valaki az anyámhoz beszél. Rohantam ki a szobámból, hogy ismét átölelhessem az apámat, de helyette valami egészen más fogadott. Anyám sírt és az arcát a kezeibe temette. A férfi, akinek a hangját hallottam közelebb lépet hozzám, majd a vállamra rakta a kezét.
-Mostantól te vigyázol rá. – Még egyszer anyám felé fordult, majd kiment az ajtón. Nem tudtam mit jelenthet ez a mondat, csak az után értettem meg miután édesanyám elmondta, hogy apám valami betegségben meghalt. Az anyám egy kész roncs lett ezek után és nekem is nagyon sokáig tartott feldolgozni azt, ami történt.

//2170//
Éppen az egyik folyósón álltam és egy lányt nézegettem, aki az öccsével beszélgetett. Ismertem a kissrácot, néha utánam lófrált és azt hitte nem látom, aztán mindig nekem kellett felvilágosítanom, hogy én tisztában vagyok azzal, hogy ő követ engem csak nem tudom miért. Az első pár alkalommal nem mondott semmi, csak elfutott. Aztán egyszer azt mondta, hogy olyan furcsa vagyok neki. Sejtelmem sincs miért talált engem különösnek, de ez után pár hónappal már rendszeressé váltak ezek a követések, aminek bármily furcsa örültem. Magam sem tudom miért, de vicces volt, hogy egy ilyen kisgyerek az én társaságomra vágyik. Addig sem voltam épp szemét a sráccal, de utána még barátságosabban viselkedtem vele. Most pont azon ügyeskedett, hogy a nővérének is olyan jó véleménye legyen róla, mint amilyen neki van. Egy pillanatig elhittem, hogy a végén összejön és belém szeret a nővére, aztán megjelent egy nálam magasabb és izmosabb srác, aki nem nézett ki valami hű, de nagyon kedvesnek. Így inkább sarkon fordultam és szépen nyugodtan elsétáltam, mintha ott se lettem volna.

//2172//
Most sem csalódott bennünk az a fajankó. Szokásunkhoz híven Jay és én megint nem figyeltünk arra mit próbál belénk verni, így azzal szórakoztunk, hogy papírgalacsinnal dobáltuk a másikat és repülőt hajtogattunk. Balszerencsénkre az egyik repülöm pont a főnökünk fejének repült és ő egy dühös pillantás kíséretében ismét büntetést adott. Igazából én már meg se lepődtem ezen, hisz elég nyilvánvaló, hogy engem rühell így én nem foglalkoztam már vele. Jay viszont egy kicsit szomorú lett miatta, ezért átvállaltam a teljes felelősséget és csak én mentem büntetésbe kettőnk helyett. Amint véget ért ez az egész baromság, szinte már félig aludva mentem ki a teremből. Jay viszont annyira hálás volt azért, hogy bevállaltam helyette is a büntetést. Hiába vagyok néha egy önző dög, a legjobb barátomat sose hagynám, hogy miattam menjeN büntibe. Bár megjegyzem, néha igazán megtehetné ezt értem is valaki.

//2173//
Miután apám meghalt úgy döntöttem, hogy én veszem át a helyét és katonának megyek. Bár ez inkább amolyan tiszteletnyilvánítás volt, nem pedig olyasmi, ami magamtól csak úgy eszembe jutott volna. Hisz tisztában vagyok azzal, hogy én nem vagyok valami jó katona alkat, mert hát én nem bírom, ha irányítanak. Amint kiléptem a lakásból és becsuktam magam mögött az ajtót rögtön fütyörészni kezdtem az idegességem eloszlatására. Nem nagyon szoktam felizgatni magamat, de ezúttal valami miatt elfogott a nyugtalanság. Gyakran volt ilyen, amikor elindultam otthonról. Nem sokkal az indulásom után valami fazon jött velem szembe, akire szokásomhoz híven nem néztem rá. Alighogy elsétáltunk egymás mellett rám szolt hogy ne fütyüljek.
-Ne parancsolgasson nekem vénember! Amíg nem Jeremiah Cox-nak hívják addig semmit sem ér a szava. – Amint kimondtam ezt egy erős kéz megragadott a csuklómnál és maga felé fordított. Legszívesebben fejbe csaptam volna magamat a saját hülyeségem miatt. – Üdv főnök! Hogy van ma? Nahát, milyen fiatalosan néz ki! – próbáltam meg javítani a helyzetemen és mellé egy bájos mosolyt is villantottam neki, bár kétlem, hogy ez enyhítene a büntetésemen.

elfogadva, üdv itt!

avatarfoglaló • játékpartner-kereső • névfoglaló

Szia!

Köszönöm az átírást, bővítést, így már nem látok tartalmi hibát, ezzel együtt semmi akadálya, hogy elfogadjalak. A karakter egyszerű, konzisztens, ezzel együtt pedig hiteles. Biztos vagyok benne, hogy érdekes játéklehetőségek állnak még előtted vele. Azt viszont még meg kell említenem, hogy viszonylag sok benne a helyesírási hiba, részben elgépelések, de akad például vesszőhiba is, erre a játékokban kérlek, hogy figyelj majd kicsit jobban, mert az igényesség része. Szerencsére annyira nem vészes a helyzet, így nyugodt szívvel engedlek a játéktérre.
Foglalózz, ha még nem tetted volna, és készen is vagy! Jó játékot, irány a játéktér; jó játékot! Smile