Mountain man
◊ Tartózkodási hely : Mount Weather
◊ Kor : 26
◊ Hozzászólások száma : 16
| Tárgy: Adelaide Gibson Csüt. Aug. 20 2015, 17:18 | Idéz Szerkeszt Töröl |
| kereslek kedves ikertestvérem "Vannak dolgok, amiket a testvérek tudnak, olyanfajta részletek, amilyeneket a kémek használnak kilétük felfedésére. A gyerekkor magas füvében megbúvó emlékek." -Susana Fortes- | Mountain Men Shay Mitchell/Lucy Hale 18 filmklub alapítótag Szabad |
Nem írok külön hirdetőszöveget, inkább részleteket másolok ki az előtörténetemből, amik szerintem mindent elmondanak a kapcsolatunkról:
Nem szokványos módon születtem az testvéremmel. A szüleink sokáig próbálkoztak, de csak nem lett gyermekük, így orvoshoz fordultak. Mesterséges megtermékenyítés, az ötlet nem igazán tetszett sem apunak, sem pedig anyunak, viszont mindennél jobban szerettek volna egy gyereket, így nehezen ugyan, de rászánták magukat a dologra. Öt megtermékenyített petesejtet ültettek be az anyukám méhébe, s várták, hogy mennyit fog befogadni a szervezete. Igen, ez mindig rizikós volt, sosem lehet előre tudni, hogy végül hány gyermek lesz ténylegesen a beavatkozásból. Ketten maradtunk, Adelaide és én.
Külsőre nem igazán hasonlítunk a nővéremmel - ha már pár perccel előbb bújt ki, mint én, akkor szerintem nyugodtan hívhatom így. (...) Mégis, mindennek ellenére jobban ismerjük egymást, mint a legjobb barátok. Van köztünk egy bizonyos kötelék, ami olyan erős, mint egy elszakíthatatlan fonál. Adelaide látogatott meg a legtöbbször, s ő volt nálam bent mindig a legtovább, mikor a két éves kezelésemen voltam. Sosem jött üres kézzel, mindig hozott magával vagy valami finomságot, vagy egy könyvet. Állandóan beszélt, be nem állt a szája, csak mondta és mondta, mindennel képben voltam, ami Mount Weather-ben történt. Együtt terveltük ki a filmklub ötletét is (...) Mikor végre visszatérhettem a családomhoz, addigra kész volt a kérvény, a klub tervezete és a szükséges kellékek listája. Mindez csak arra várt, hogy beadjuk az elnöknek, aki remélhetőleg rábólint. Két hétbe telt az egész, már kezdtük feladni a reményt, mikor Dante az irodájába hívatott minket. Az ötletünk tetszett neki, úgy vélte, hogy az embereknek biztos jót tenne némi szórakozás, így megkaptuk az engedélyt, egy termet és állandó bejárási engedélyt a raktárakba. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy utóbbit mennyire élveztük. Annyi szuper dolog van ott, megesik, hogy órákig bent vagyunk, mert találunk például régi jelmezeket, s azokban bohóckodunk. |
|