Thomas Malley

becenevek: Tom
születési hely, dátum: Ark, 2156. május 6.
kor: 17
csoport: The 100
családi állapot: egyedülálló
play by: Dylan O'Brien

Jellem:
Az emlékezetkiesés előtt:
Kíváncsi. Thomast az égvilágon minden érdekli attól elkezdve, hogy milyen színű a fehérneműd, vagy éppen lakható-e már a Föld. Tehát, lényegében abba is beleüti az orrát, amikből akár szándékosan hagyják ki, vagy szimplán nem tartozik rá, ezért gyakran kotnyelesnek és idegesítőnek tartják, pedig csak túlbuzgó.
Elfogadó. Könnyen beletörődik abba, hogy talán más véleményen vagy, mint ő. Legalább is, ha hétköznapi témákról van szó, de például a Földet érintő, vagy erkölcsi kérdések kapcsán, ha valakinek ellentétes nézetei vannak, akkor képes higgadtan vitázni illetővel, hogy meggyőzze azt, nincs igaza. De elfogadja azt, ha valakinek más a bőrszíne, a szexuális beállítottsága, vagy éppen valami rendellenessége van az illetőnek.
Épp ezért türelmes is. Viszonylag nehéz kihozni őt a sodrából, de, ha sikerül kiborítani, akkor hosszú órákig nem tud lehiggadni, egyre rágódik a dolgon, sőt, akár hülyeségeket is elkövethet.
Egyébként, szánt szándékkal ő nem bántana meg senkit, bár előfordulhat, hogy mások kicsit félreértik a szavait, és olyankor nagy sértődés lesz belőle. Ilyenkor általában bűntudat gyötri, mert úgy érzi, hogy hibázott, amikor kifejtette a véleményét, mert amúgy tipikusan olyan személy, aki törekszik az őszinteségre, és ezért inkább megmondja, ha valami problémája van veled, vagy akár mással, csak néha talán kissé nyersen fogalmazza meg a mondandóját.
Amióta a keze ügyébe akadt az első könyv, amiről a Földről szólt, Thomasban feléledt a kalandvágy, és elhatározta, hogy kerül, amibe kerül, de ő lejut oda. Nos, végül eljutott oda, és az őt fogadó látvány nemhogy elborzasztotta volna, hanem növelte a felfedezés iránti lelkesedését.
Bár, amilyen lelkes, annyira szétszórt, épp ezért Paul írja a felfedezéssel kapcsolatos jegyzeteket, mert Tom valószínűleg elkapkodná az egészet. De ezt talán nem róhatjuk fel neki, mert tulajdonképpen jólelkű ám, attól függetlenül, hogy néha túlzásokba esik, senkinek nem akar rosszat. Ezt bizonyítja az is, hogy ha segítséget kérnek tőle, akkor nem rázza le valami mondvacsinált indokkal az illetőt.
Mielőtt a kutatók és tudósok mellett tette le a voksát egy ideig merengett azon is, hogy esetleg elmegy mérnöktanoncnak, elvégre, elég jó kézügyességgel rendelkezett, kreatív, megvalósítható ötletei voltak, csak aztán a sors úgy hozta, hogy végül épp azoktól akart információt lopni, akikhez csatlakozni akart, és a barátjával együtt szépen lebuktak, szóval mégis belekerültek a Föld-projektbe, résztvevőként.

Amikor amnéziában szenved:
Zavart. Nem tudja hol van, ki ő, kiben bízhat, és ki az a lány, aki egyáltalán vele egy légtérben tartózkodik. El akar szökni, minél messzebbre akar jutni, mert nem tudja, hogy nem a könyvekben olvasott világban létezik, hanem az a világ azóta sokkal rosszabbá vált.
Habár dolgokról vannak emlékei, a saját életére cseppet sem emlékszik. Nem emlékszik a szüleire, a barátaira, a 100 többi tagjára, de még önmagára sem. Csupán egyetlen név dereng előtte: Paul. Őt akarja megtalálni, bár abban is kétségei vannak, hogy vajon nem-e önmagát keresi.
Régen nagyon sokat tudott beszélni, de jelenleg felettébb csendes. Rendszerint meghúzza magát egy sarokban, és néz ki a fejéből. Összerezzen, ha a számára ismeretlen lány hozzászól, nem is igen felel neki, hiszen nem teljesen bízik meg benne. Elvégre, mi van, ha ő csinált vele valamit, ha miatta nem emlékszik semmire? Így hát mindenben kételkedik, az idegen minden szavát megkérdőjelezi, csakhogy nem tudja, hogy mégis honnan szerezhetne válaszokat, vagy miként találhatna rá ismét önmagára.
Enyhén pesszimista, mert, ahogy telik az idő, ugyan álmában gyötrik rémképek, de ettől függetlenül semmi nem válik világosabbá számára. Nem maradt más számára, mint a kétely és a gyötrődés, amíg végre valami ki nem váltja azt, hogy ismét emlékezzen.


Kinézet:
Amikor Thomas az Arkon tartózkodott, akkor egy-két osztálytársnője gyakran nevezte cukinak, mert szerintük nagyon aranyosan néz ki. Persze, ezekkel a megjegyzésekkel Tomot alaposan zavarba hozták, így el kezdte nekik magyarázni, hogy mindez tulajdonképpen a genetika műve, ő aztán semmit nem tett azért, hogy így nézzen ki.
Kiselőadást tartott nekik arról, hogy a barna az egyik legdominánsabb szemszín allél, és mivel az apjának is barna szeme volt, az anyjának meg kék, ezért az apja szemszínét örökölte. Aztán meg arról magyarázott hosszasan, hogy miért nem szereti levágatni a haját, és miért hagyja olyan 8-10 centi hosszúságúra nőni. Szerinte ugyanis elég hülyén néz ki rövid hajjal. Viszonylag magas a homloka, talán ezért is szereti, ha a haja az arcába hullik, hogy eltakarja azt. Az egyetlen dolog, ami nem tetszhet rajta az Arkon lévő lányoknak (a személyiségén kívül), hogy viszonylag széles az orra. Legalább is, ezt szokták néha emlegetni, na meg azt, hogy nem olyan gazdag a családja, hogy megengedhesse magának, hogy hatalmas ruhatárral rendelkezzen. Ő azt hordja, ami neki jutott: néhány cuccot az apjától örökölt, párat pedig újonnan szereztek, de még így se nagyon van lehetősége válogatni, de nem is izgatja túlzottan az öltözködés. Viszont, amivel akárkit képes megpuhítani az az ártatlan tekintetén kívül a mosolya. Amikor vigyorog, apró gödröcskék jelennek meg a szája sarkában, ami igen aranyosnak nevezhető.
A testalkata leginkább átlagosnak nevezhető, nem vékony, nem edzett, nem túlsúlyos, pont jó. Magasnak viszonylag magas, vagyis hát, ha a 179 cm annak számít. A bőre egészen fehér, sőt, jelenleg kifejezetten sápadt, már jó ideje eszméletlenül fekszik egy bunkerben, ahol nemigen éri napfény. A testét kisebb-nagyobb sebhelyek borítják, amelyek olyan események eredményei, mint a fáramászás, kisebb-nagyobb csetepaték, amikor harcolni tanítják őket, de az apja forrasztópálcájával is égette már meg magát.