Thomas O'Malley

A kapcsolatunkról:
Kitaszított vagyok,menekülök és bujkálok. Senki sem áll szóba velem, s mondanom sem kell: lassan kezdek megőrülni ettől. Pedig én segítenék másoknak szívesen, ezt te is tanúsíthatod. Már ha képes leszel még felébredni, mert most éppen azon parázok, hogy túl sokat alszol. Mi is történt? Elkeveredtél a társaidtól, akiket még sohasem láttam, olyan furcsán viselkedtek és öltözködtök, talán egy új klán lennétek? Nem tudom, de mégis voltam annyira meggondolatlan, hogy megmentettelek. Egyedül voltál, távol a többiektől és rád támadt néhány földi, megvertek, s azon tanakodtak, hogy elvigyenek-e túszként, aztán megjelent a savas köd. Ott hagytak téged, s én is majdnem, de aztán valahogy mégis odamentem hozzád, és berángattalak az aktuális búvóhelyemre, egy közeli  bunkerba. A probléma csak az, hogy elájultál és még mindig nem tértél magadhoz, én pedig nem vagyok valami szuper gyógyító, így ötletem sincs, hogy csak meghúzódhatott-e a bokaszalagod vagy el is szakadt... Egyáltalán mi lesz akkor, ha felébredsz? Félek, már régóta nem beszéltem senkivel... Mindenesetre... Inkább elrejtem a kitaszítottak jelét a karomon egy fáslival, hátha így szóba állsz velem... Meg amúgy is, mit szólnál, ha megtudnád, hogy a hegyiek elrabolták a barátaidat?

// Mivel volt már egy Thomas, így szeretném, ha az amnézia maradna, de a srác emlékei idővel mégis visszajönnének. Vagy a barátja Paul segíthetne neki emlékezni, vagy pedig majd lassacskán minden visszajön. Később szerelmi szálat terveznék a karakterek között, ami csak lassan alakulna ki.