Riley Adams

Gyűlöllek. Látni sem bírlak.
Legalábbis sikerült erről meggyőznöm magam, de ahányszor szembe találkozunk az iskola előtt, a lábad alatt kisdiákokkal, eszembe jut a lány aki mindig elcsent egy szelet tortát, amit papírtányéron, műanyag villával ettünk meg. Aki képes volt játszi könnyedséggel bonyolult gépeket javított, közben pedig szóval tartott. Aki számomra annyira magabiztos volt, mégis annyira erősen szorította a kezemet, miközben elmondtuk a szüleinknek, hogy még is mi a helyzet. Aki a válaszukra összetörve borult a vállamra. Talán akkor beszéltem veled utoljára két mondatnál többet. Vagyis egyszer még közölted velem, hogy férjhez mész, de az esküvőre egyáltalán nem kell eljönnöm.
Még is az fáj a legjobban, hogy a legjobb barátnőm voltál, az egyetlen ember, akit ilyen közel éreztem magamhoz. Mármint ezt hittem, hogy én ismerlek a legjobban, te pedig engem. Még is tanító nőnek készülsz, sose tudtalak elképzelni gyerekekkel. És férjhez mész! Te! Valahogy úgy érzem ebben a szüleid keze van.

// Iszonyatosan várlak, szeretnék szerelmi szálat a kettejük között. Ha azon múlik a pb változatásban is benne vagyok, csak nagyon szeplős vörös legyen a lányka. A megalkotónak jár a szokásos vegán süti.