Mindenkivel megesik, hogy szüksége van egy kis távollétre, s most én is így érzem magam. Teljesítettem a feladatot, amit Elsa kért tőlem, figyeltem az égieket, s információkat szereztem róluk. Sajnos a foglyom nem bizonyult túlságosan hasznavehetőnek, így, amint megtudtam tőle mindent, amiről csak fogalma volt, néhány sebet ejtettem rajta, s hagytam szabadon távozni. Na ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy csak úgy megkínoztam, aztán ő elsétált... Nem, ennél azért több eszem van és kellett már egy kis szórakozás, hiszen a sok figyelésbe bele tud fáradni az ember, ha nem azokhoz van hozzászokva. Szóval igen, párbajoztam vele egy kicsit, persze direkt nem ejtettem rajta halálos sebet, mert mégsem kéne, hogy az égiek azt higgyék, hadat üzenünk vagy ilyesmi, meg ugyebár Elsa is mondta, hogy szerinte a baj forrása Lexa. Kevés információval lát el minket, s azt is hallottuk, hogy tervezi a békekötést az égiekkel. Az emberek véleménye erről megoszlik, s sokaknak nem tetszik maga az ötlet sem, hogy békét kössünk azokkal, akik az égből lejöttek, s elfoglalni készülnek a területeinket. Mielőtt még visszaindulnék, úgy döntöttem, hogy vadászok egyet, Démon örülne, ha nem üres kézzel állítanék haza, s nálunk úgyis kevesebb állatfaj él, mint itt az erdőkben, mindig örül, ha tudok vinni valamit neki innen, hogy aztán ha nem figyelek, akkor még a csontokkal is eljátszogathasson. Már látom is, hogy mit viszek neki, nem messze tőlem, a fák sűrűjén kívül lévő kis tisztáson egy őzgidát látok meg. Tudom, hogy egyszerűbb lenne íjjal és nyíllal elkapni, de az mindig is inkább Elsa fegyvere volt, én a közelharcot jobban szeretem, s csak az a lényeg, hogy csöndben oda tudjak jutni az állat közelébe, hacsak... Hacsak nem szólalna meg a savas ködöt jelző kürtszó. Oh, komolyan, pont most? Bosszúsan teszem vissza helyére a késemet, majd körbepillantok, hátha látok valami menedéket. Pár száz méterre tőlem látom, hogy valaki beszaladt egy... Egy nem is tudom, milyen helyre, de akkor ott biztosan van valami, és ha szerencséje van annak a személynek, akkor földi, tehát nem kerül vallatásra. Gyorsan szaladok abba az irányba, mert nem tudhatom, hogy merről jön a savas köd, s van egy olyan érzésem, hogy hamarosan ide ér. Talán épp időben csukom be magam mögött az ajtót, vagy megeshet, hogy még lehetne pár percem, de ez nem igen foglalkoztat éppen. Sokkal inkább érdekel, hogy ki az a valaki, aki után jöttem, s akinek köszönhetően valószínűleg nem estem a savas köd áldozatává. - Tudom, hogy itt vagy - szólalok meg, miközben kezem a korábban elrakott tőr után nyúl, sosem tudhatom, hogy ki áll velem szemben...
Kezdőlap 
by 
||