Fogd már be te vénember… Akarom mondani, természetesen uram!
Gondoltam, hogy nem fogom megúszni a büntetést, pedig nagyon igyekeztem elkerülni. Mára úgy volt, hogy az egyik haverommal fogok lógni, de úgy fest, át kell tennem valamikorra, máskorra. El sem hiszem, hogy mindezt csak azért csinálja, mert azt mondtam rá vénember, meg hogy nem hagytam abba a fütyülést. Szánalmas ok. Nyilvánvaló, hogy imád engem büntetni. Csak azt nem értem, hogy miért pont engem? Vannak itt mások is nem csak én. Ráadásul én mindig olyan jól meghúzódok a háttérben, senki sem szokott észrevenni.- Csak merő kíváncsiságból… Most épp mi olyat is tettem, ami miatt ezt érdemlem? Hisz még mondtam is, hogy csak a főnöknek engedelmeskedem. – Már ha persze nem valami baromságot akar velem csináltatni, vagy éppen van hozzá kedvem. Mert nálam nagyon sok mindent a hangulat döntött el. Ha rosszkedvű voltam, akkor még a barátaimmal is bunkóztam, de ha vidám, akár valami nyomival is kedves voltam. Ezzel a fazonnal viszont nem tudtam mit kezdeni. Azt hiszi, hogy ő mindent jobban tud nálam, csak azért mert idősebb, és mert ilyen pozíción van. Hát sajna közölnöm kell vele, hogy ez nálam nem jutatja előrébb, és ha szeretné, hogy egy picit is megkedveljem, akkor nem kéne minden napra valami kifogásolhatót találnia rajtam és bedugni valami koszos, büdös helyre. De mondhatom én ezt neki nem figyel rám. Egyedül csak az örökös, miért nem vagy olyan, mint a többi normális ember? Mert nem vagyok az? Kezdjük ott, hogy nem is én akartam ezt az egészet, hanem az apám. Vagyis… Az apám iránti tisztelet miatt vállaltam ezt az egészet. De az egyetlen ember rajtam kívül, aki ezzel tisztába van az az anyám. Neki se mondtam el, csak rájött, mert ő is ismer és tudja, hogy nekem nem ez az álmom vágya. Sok mindent nem szerettem, de azt végképp utáltam, ha valaki vonszolt maga után. Ez a hapi meg folyamatosan azt csináltam. Nem lenne egyszerűbb neki, ha azt mondaná, kövess és én végig mellette sétálnék, amíg el nem érünk a büntim helyére? Lehet, írok neki egy listát, hogy min kéne változtatnia és akkor talán egy kicsit közkedveltebb ember lesz. –- Elnézést megkérhetném, hogy egy kicsit finomabban húzzon maga után? tudja én is bírok a saját lábamon menni, nem kell vonszolni. – Ez egy reménytelen esett. Néhány folyosóval odébb végre abbahagyta a rángatást és egy ajtó előtt álltunk meg. Kapásból három dolog jutott eszembe, hogy mi várhat ott. - És ma mi lesz? Fekvőzés? Takarítás? Vagy esetleg egy újabb értelmetlen fejtágítás? [/div]
Kezdőlap 
by 
