Apollo & Logan - Távolabb a városoktól, valahol az erdőben

Ma jóval ebéd után szabadult, s míg a többiek java része bent maradt a városban, addig ő arra a döntésre jutott megjárja az erdőt. Jó ideje egy szarvas nyomát követi, bár leginkább a földön látható nyomokat figyeli, olykor körbe tekint. Nem lehet eléggé óvatos az ember, bár még a határaikon belül vannak, előbukkanhatnak kaszások, vagy a 100-ak közül valaki. Utóbbiak ugyan gyerekek, ám sose lehet tudni kit milyen szándék vezérel. A szarvas az eddig látottak alapján körülbelül kétszáz méterre járhat valahol előtte.
Logan-en a sötét szürke, cserzett bőr kabátja van, alatta a hétköznapi viselete, most a fekete, hosszú ujjú inge és a sötét barna, hosszú nadrágja. Fekete bakancs a lábbelije, a kezein pedig a levágott ujjú bőrkesztyűk. A kabát felett bőrpáncélt visel, fegyverei pedig egy csigás íj, melyet a kezeiben tart egy nyíl társaságában, készenlétben, de nincs felajzva. Jobb vállától a bal oldaláig keresztbe átvetve viselve a bőr tarisznya, ebben inkább elemózsia és különféle mérgek ellenszerei, valamint kisebb sérülések ellátására szolgáló eszközök. Bal oldalán egy vadászkés pihen a tokjában. A tegezt is keresztbe átvetve viseli, fordítva mint a tarisznyát, ebben vannak a nyilak. Nagyjából közepesen gyors tempóban halad, szinte nesztelenül, a szarvast követi.
Egy jó fél órát így halad, mire megtorpan. Észrevett valamit a földön, félig rárakódott már a sötét anyag, de azért megcsillant valami, megtörve a rá vetülő nap fényét. Most megállt, érdeklődve guggol le és kezével letakarítja a tárgyat. Kerek az alakja, mikor felveszi a tenyerében elfér. Üveg fogja körbe a belsejében elhelyezett számlapot. ~Mi a szösz~

Grounders ◊ Hozzászólások száma : 15

Egy fa tetején üldögélve kémlelem a tájat, egy levélzettel dúsan benőtt ág takarásában. Ha valaki észrevenne, annak kívülről úgy tűnhetne, mintha őrködnék, vagy ilyesmi, pedig valójában teljesen máshol járok éppen. Egy nagy marék dióbélt teszek a számba, és azt rágcsálva morfondírozom tovább azon, hogy lehet egy regényt így elszúrni...
~De most komolyan, ha éreztetni akarta, hogy a srácnak nehéz élete van, azt bőven megtette, amikor elárulta, hogy Tobias a keresztneve, miért kellett minden második fejezetben a rinyálását olvasni?~
Gondolataimból egy nagyon halk nesz ránt vissza a valóságba. Egy átlag ember nem hallaná meg a zajt, és lehet máskor nekem is nehezemre esne, ám egy ideje vegetáriánus napokat tartok, ami alatt azt értem, hogy nem találkoztam semmivel, aminek húsa lenne, és ez kezd bosszantani. Lassan, óvatosan készítem elő az íjam, egyenlőre azonban még nem húzom fel a nyilat, csak mély levegőket veszek, felkészülve a legrosszabbra, ugyanis ami úgy lopakodik, az nem vacsora, hanem valami olyasmi, ami másokat eszik meg. Súlypontom a helyén marad, és csak a fejem mozgatva nézek körbe, hisz nem akarom felhívni magamra a figyelmet.
~Ki tudja, hátha nem valami ragadozó az, hanem az a nyüves szarvas, amit fél napja próbálok levadászni, de mindig mintha kámforrá válna.~
Végül kiszúrom a "kincsvadászt", és többé nem törődök az óvatossággal. A fa ága picit megroppan a súlyom alatt, én pedig kilővök egy nyílvesszőt, egyenesen Logan elé úgy egy méterrel a földbe, amolyan baráti üdvözlésképpen. Ez után magamra erőltetek egy nem túl meggyőző, vagy bizalomgerjesztő mosolyt, és egyetlen laza kézmozdulattal intek neki.Most, hogy mindketten tudunk a másikról, nem fogjuk egymást kinyírni véletlen, legjobb tudomásom szerint pedig neki nincs oka szánt szándékkal az életemre törni, ha pedig nekem volt, már elfelejtettem azt.
-Ha a szarvast keresed, én sem láttam már rég... - jegyzem meg, mint egy mellékesen. Nem beszélek hangosan, sőt, de amilyen csendes most az erdő, így is hallhatja, ha figyel.

Ezt a számára ismeretlen tárgyat forgatja a kezében, arra gondolva hogy fogalma sincs mire használhatják, ez meghaladja a képességeit, na de a húgi, ő más tészta. A közelben fészkelt kölkök valamelyike hagyhatta el, akiktől annyira félnek, legalább is a többség. Sasha biztosan rájön a holmi funkciójára, így nemes egyszerűséggel zsebre teszi. Közben egy halk reccsenés megzavarja, a tárgy már a zsebében, a faág mozgására azonban a másik számára a vártnál talán hamarabb reagál. Távolodó irányba kezd el szaladni a hang vélt helyétől, bár a nyílvessző nem kerüli el a figyelmét. Nem találta el, nem is áll meg ezen agyalni, a legközelebbi fa mögé veti be magát. Az íjat és a nyilat hanyagul a bal kezében tartotta amíg a holmit vizsgálta, most újra kézbe veszi és felajzza, majd óvatosan kikukucskál a fa mögül, elvégre lőttek rá. Több nyílvessző azonban nem érkezik, az övét sem biztos hogy használnia kell. Felismeri a hangot, Apollo. Nem jár túl sűrűn bent a városban, és remete életet él, úgyhogy nem nevezhető közeli ismerősnek sem. Viszont ha meg akarta volna ölni, ott volt a kínálkozó lehetőség, még se tette. A szavaiból kiderül a számára az is mit keres erre felé, a szarvasra vadászik ő is. Ezt követően Logan előlép, és megindul a fa felé amin a másik tartózkodik. Kezében az íj lefelé engedve, ráfogva a nyilat a földre célozva, így láthatja a másik hogy nem akarja vissza adni a kölcsönt.
- Onnan nekem is nehezen menne.
Kezdi a dicsérő szavakat egy gonoszkás fél mosollyal, körülbelül a fáig megy, ott megáll és onnan tekint felfelé. Most már érti miért nem vette észre a nyomait, Apollo félig közéjük tartozik, eltakarított maga után. Sejti nem a fáról követte a szarvast, a fene tudja minek mászott oda fel, talán már feladta a vadászatot, vagy csak megpihent.
- Kétszáz méterre van előttünk. Ha sietünk beérjük.
Nem ritka erre felé a szarvas, sem a többi megtalálható vad, bár némelyik ritka ocsmányul néz ki, de ettől még hús. Ezért nagylelkűnek sem lehet nevezni, és fordított esetben Apollo-t sem. Az is megfordult a fejében hogy Apollo észrevehette az előbbi ténykedését, náluk pedig nem szívesen tartanak meg semmit az égiek cuccai közül, ha így van hamar ki fog derülni. Sandán pislog a másikra, szemmel követi a mozgását, úgy gondolja le fog mászni a fáról.

Grounders ◊ Hozzászólások száma : 15

Megjegyzésére nem felelek semmit, mert nem jut eszembe semmi frappáns válasz arra, hogyan tudnám hatékonyan üldözni a szarvast egy fa tetején. Helyette csak leszórom a dióhéjat, aztán lehuppanok, pár méterrel lejjebb megkapaszkodom egy vastagabb ágban, hogy megállítsam az esésem, majd elengedem, és onnan is tovább esek, ezúttal már a földnek egy előzőleg megvizsgált, puhább részére, ahol nincsenek kövek. Az egész művelet 2 szívdobbanásnyi időt vesz csak igénybe, és már ott is állok Logan mellett. Íjam, mely feltűnően hasonlít az övére a hátamra igazítom, hisz most úgysincs rá szükség, aztán elsétálok a földbe fúródott nyílvesszőmért, és az ujjaim közt pörgetve lerázom róla a földet.
-Órák óta ezt műveli velem. Amikor azt hinném, végre megvan, mintha a föld nyelné el.
Az ajánlata viszont elgondolkodtat. Normális esetben nem érdekelne, most viszont lehet nem ártana a segítség, és a francnak sincs kedve arról vitatkozni, ki látta meg előbb a lényt. Egyébként is, Logan-ben bízhatok, a fegyverem is tőle vettem, és nem vert át.
-Nem fog felrobbanni, amit a ruhádba rejtettél ugye? Egy végtag elvesztése ma valahogy nem hiányzik a napomba.

Míg a másik mellette terem, aztán odébb megy felvenni a földről a nyilát, ő addig fordul vele egyet. A szavaira megint elmosolyodik, az a fránya szarvas nem adja egykönnyen a bőrét. Sok mindenre oda kell figyelni: történetesen a helyezkedés sem mindegy, mindig a széliránnyal szemben kell lenni, lehet ezt vétette el, de megeshet hogy egyszerűen egy másik állat, vagy személy zavart be a nagy vadászásba. Ha a szarvas megérzi ezt, akkor uzsgyi van. Azonban a nyomait később még így is könnyen követni lehet. Ahogy elnézi Apollo-t, sokat fejlődött, ami néhány társáról nem mondható el. Hasznos dolgokat tanult el, és láthatóan most hogy egyedül próbál megélni, még inkább benőtt a feje lágya. A következő kérdésére már muszáj valami választ adnia. Nem szeret senkit sem hülyének nézni, bár kérdéses egyáltalán mit is látott onnan fentről. Ugyanakkor jogos a felvetés, mert itt áll mellette, ha robbanna, akkor most együtt repülnének a másvilágra. De Logan teljesen biztos benne hogy ez nem fegyver és ezt a számokból gondolja.
- Csak elraktam.
Pont, azt már nem köti az orrára hogy a húginak lesz, eszében sincs. Viszont most megint a bal kezébe fogja a fegyverét és a nyilat, a jobbal pedig belekotor a zsebébe. A tenyerével felfelé tartva mutatja meg Apollo-nak.
- Szerintem nem is működik. Hangja sincs.
Megnézheti, megérintheti, de elvenni nem fogja, mert rendre utána vissza landol a zsebébe.
- Vár minket a vacsi.
Ez lehetne a vezényszó is, de mindenesetre ő neki indul a szarvas nyomai mentén. Hogy honnan tudja hogy viszonylag közel van? Nemrég megvizsgálta a bogyókat, amiket az állat maga után hagy pár méterenként. Menet közben megint a keze ügyébe veszi az íját és a nyilat, felajzza, és ha Apollo ott jön mellette, akkor csak halkabban kérdezi.
- Láttál valami mást is onnan a fáról?
Gondol itt a kaszásokra, vagy a kölkökre, onnan fentről könnyebb észrevenni.

Grounders ◊ Hozzászólások száma : 15

Csendben sandítok a tárgyra, de bár alapvetően intelligensnek tartom magam egy átlagos részeg kaszáshoz képest, ebben a témában az értelmi szintem sajnos mindössze ahhoz elég, hogy megállapítsam, hogy a megfigyelés 2,4 másodpercében az objektum nem változott tűzgolyóvá, és őszintén reméljem, hogy ezt a viselkedését fenntartja a közeljövőben. Hozzáérni nem szándékozom, igaz nem is reagálok félelemmel, undorral, vagy agresszióval, mint egyesek, épp csak...távolságtartóan.
-Ha te mondod...
Aztán egy nem túl lelkes "juhú"-val reagálok arra, hogy vár minket a vacsi. Valahogy kétlem, hogy sok jóra számíthatok..na nem azért, mert nem bízom Logan-ben, vagy magamban, csak éppen olyan rég óta üldözöm ezt az állatot, hogy ha sokkal messzebbre visz, lehet alapítok miatta egy saját országot, vagy nem tudom.
-Láttam egy manust a földben turkálni. Rajta kívül minden életforma fotoszintetizál.
Nemrég olvastam ezt a szót egy könyvben, és imádom ilyesmikkel idegesíteni az alkalmi társaim. Mondjuk Logan-ből épp kinézem, hogy tudja, mit jelent, de őszintén szólva rég kommunikáltam ennyit egy huzamban valakivel, és kezd kifogyni a szalag.

Csendben haladok előre, fürge, de óvatos léptekkel, hogy megtaláljam a sebesség, és a csend közti legkedvezőbb egyensúlyt. Fél óra ilyen kutatás után végre megpillantom a nyirkos erdő ködén át a kissé bizarr alakú, három agancs díszítette fejet, amiről eszembe jut az, hogy milyen csodás a természet, hogy az élet sosem adja fel, még ebben a kegyetlen világban sem..illetve, hogy mennyire imádom a vadsültet! Kihúzom a nyilat, célra tartok és...Két lábra álla vad, aztán felém hajít egy dárdát! Mi a...Alig tudok elhajolni előle, a vállam fel is sérti a fegyver, igaz csak egy karcolás.
~Mi a ffffff...~
Bármi is ez, nem szarvas, az tuti. A bundáját viseli, és a fejét hordja, de ember a rohadék...és hülyére vett minket eddig. Abba inkább nem gondolok bele, mióta tervezi ezt, és miért, pláne nem abba, hogyan került az a friss "szarvasgomba" a tisztásra két órája, de nincs is időm erre figyelni, hisz becsapódik még pár dárda körülöttem. Tekintetem egyenlőre viszont Logan-t keresi. Várom, ő mit szól a kialakult helyzethez, hisz ha már ketten vagyunk, nehogy véletlen akadályozzuk egymást.

Érthető ha Apollo bizalmatlan, bár tapasztalhatóan értelmesebb az átlagnál, nem áll neki rohangálni fel alá és üvölteni, se nem akarja kiszedni a kezéből hogy aztán össze verje, rugdossa, törje. Higgadtan kezeli a dolgot és ez furcsa. A következő mondata elejére kapja aztán fel a fejét. ~ó a mocsok~
- Nem láttál semmit.
Ez nem kérés, ismeri Logan-t, van neki egy eléggé durva énje. Simán letagadhatta volna a dolgot, mondhatta volna azt hogy csupán egy követ szedett fel a földről mert gyűjti, aztán kapálózhatott volna hogy kiderítse, már ha tényleg érdekli egyáltalán. De ellenben megmutatta neki. No, a fotoszintetizálás, az beteszi a kulcsot, most már feléje is fordul.
- Hogy...hol hallottad ezt?
Választ azonban nem kap. Ilyen az ha a fiatalok a fejünkre nőnek. Általában Sasha szokott ilyen szavakat használni amikor rajtuk kívül senki sem hallja, és ami azt illeti érti a szó jelentését, de kétli hogy Apollo ezt a faluban szedte fel. Talán valóban éhes mert megindult, jön vele, ugyan a beszélgetés a csendre szűkül, amúgy sem jó vadászás közben trécselni. Ettől független még mindig ott lebeg a kíváncsiság honnan hall ilyen szavakat ez a fickó?

Jó ideig követik a szarvast, egyszer megvizsgálják a bogyókat is, amit ejtett. A nyomokkal sincs semmi gond, nagyon közel van már. Néhány feszült perc múlva, mely inkább a környezet és az odafigyelés hatása, de kirajzolódik az alakja a vadnak. Apollo egyből elköveti azt a hibát, amit egy tapasztalt vadász nem tesz. Lehetséges az éhség hatása, de nem szokás egy helyben megállni és célozni a dögre, mert ha észrevesz...Nos, ezért jó mindig valami takarás, de nem. Innen már nincs visszaút, csak akkor van esélyük ha gyorsan találat éri. Logan is a keze ügyébe veszi az íjat felajzza és vár, célba veszi ő is a vadat, de Apollo-é az első lövés. Ekkor nagyjából egy méterre a jobb oldalánál áll és céloz. Apollo azonban nem lövi ki a nyilat, mi több a látvány ami eléjük tárul kissé ledermeszti. Furán lassan reagálja le a dolgot, az egyik dárda meg is sebzi a vállát. Még nem tudni egyedül van-e az a furfangos akárkicsoda, de Logan nem szokott hezitálni, ő kilövi a nyilat rá, volt elég ideje célozni, a vélt szarvas szügyét célozta meg, úgyhogy mivel időközben két lábra állt, az csúnya találat lehet. Megtámadta őket, aki előbb lő az a hunyó, és most nincs idő azon agyalni hogy ki miért és mit tett. Valamiért Apollo-t támadja, ha még tudja és nem esett össze kínjában a fájdalomtól, mert közben Logan kilő rá még egy nyilat, ezt már vaktában, nagyjából a testét célozva meg.
- Fedezékbe!
Halvány fogalmuk sincs arról egyedül van-e vagy vannak a közelben társai, és nem jó itt céltáblaként randalírozni, remélhetőleg Apollo felocsúdik a meglepettségtől és mozogni fog, ha más nem akkor Logan unszolására aki feléje szaladva megragadja és taszít rajta egyet előre felé, csak haladjanak. Az előre pedig egyenlőre távolabbat jelent a veszélyforrástól, mondjuk egy fa mögött. Talán lesz idejük szétnézni, még is hányan vannak, és hogyan mozognak.