Silas

Silas kitaszítottak gyermekeként látta meg a napvilágot a Halott Zónában, majd néhány évvel később új taggal gyarapodott a család, hiszen a fiatal fiúnak kistestvére született, akit Corának neveztek el. Silas sose volt féltékeny alkat, a húgával szemben mindig türelmes és gondoskodó volt, a szülei számára pedig ő volt a tökéletes gyermek: engedelmes, szívós és tisztelettudó.
Korán kiderült, hogy az ifjúnak érzéke van a kardforgatáshoz, azonban túl jólelkű volt ahhoz, hogy mások vérét vegye. Így hát inkább a gyűjtögetésben lelte örömét, ugyanis valami furcsa oknál fogva szeret felhalmozni dolgokat, és nehezen is válik meg attól, amit valaha megszerzett. Mindenféle kacatot begyűjtött, ami csak talált, és egy kis zsákocskában cipelte mindenhová magával.
Azonban, mivel egyetlen kitaszított se élhetett biztonságban a Zónán belül, vagy annak környékén, így az ifjú szüleit is elérte a vég. Valamiféle csapdának estek áldozatul. Onnantól kezdve a fiú úgy döntött, hogy a testvére megóvásának szenteli az életét, ‒ ami valljuk be, igencsak nehéz feladat, hiszen Cora nem éppen arról híres, hogy képes egy helyben maradni. Példának okáért, Silas akkor ölt először embert, amikor egy portyázó kitaszított csapat kiszemelte magának a testvérét. Akkor ízlelte meg a pengéje először az embervért, és azóta kísérti minden álmában az áldozatának az arca, de nem csak az övé, hanem az elmúlt évek alatt meggyilkolt emberek is gyakorta megjelennek előtte. Valahol mélyen lelkiismeret furdalása van, de ezt igyekszik elfojtani, hiszen tudja, mindent Cora érdekében tett.
Kettejük közül ő a higgadtabb, a visszahúzódóbb fél, aki árgus szemekkel követi a testvérének minden mozdulatát. Mióta meghaltak a szülei, azóta főként a testvére irányában mutatja ki a ragaszkodását, főleg azóta, hogy a lány fél szemére megvakult. Úgy véli, ezért jobban kell vigyáznia rá.
Jelenleg még mindig a Halott Zónában tekeregnek, remélve, hogy végre sikerül átvergődniük magukat a sivatagon, és eljussanak oda, ami minden kitaszított vágya: a Fény városába. Holott eszükbe se jutott, hogy jel nélküli kitaszítottként megpróbálhatnának csatlakozni egy klánhoz, igaz, nem biztos, hogy Corát befogadnák úgy, hogy csak a fél szemére lát.