Régi barát (jövendő szerelem?)

Kiskoromban a legjobb barátom voltál. Nagyon sokat játszottunk együtt. Nem volt ugyan konfliktus nélküli a kapcsolatunk, de jobban megértettük egymást, mint bárki. Legfőbb bizalmasai voltunk egymásnak. Aztán kiderült, hogy én leszek a következő klánvezető és az erre való felkészülés miatt lényegében elszigetelődtem a korombeliektől és tőled is. Próbáltuk ugyan keresni egymás társaságát, de nem volt rá túl sok lehetőségünk. Az évek és a társadalmi elvárások, majd a kitörő járvány végleg elsodort minket egymástól, noha nap mint nap láthattuk egymást.
Azóta én klánvezér lettem, te pedig a számodra kiosztott tisztségben igen jól helytállsz. Bár találkozunk, lényegében évek óta egy szót sem nagyon tudtunk váltani, így nem tudom, milyen ember lehetsz most. Kicsinek eleven, mozgékony, kissé hirtelen, de igen éles eszű és olykor keresetlenül őszinte voltál. Fogalmam sincs, a járvány, amiben te is több szeretted elvesztetted, a képzésed és az évek mennyit formáltak rajtad. Elképzelhető, hogy megkomolyodtál, de az is, hogy még mindig kicsit rebellis és egyesek számára talán nehéztermészetűnek tűnő vagy. Mindenesetre talán most végre újra lesz lehetőségünk érintkezni. Úgy érzem, igyekszel a közelembe kerülni. Világéletemben te voltál az egyetlen ember, akinek teljesen meg mertem nyílni. Vajon vissza tudjuk ezt állítani? Hogy viszonyulunk majd ezek után egymáshoz? Hűvös, távolságtartó és formális lesz a viszonyunk, a múltunk ellenére is? Esetleg te volnál az, akit annyira várok, aki majd enyhíti a magányomat magas pozíciómban? Mindez egyértelműen rajtad és a hozzáállásodon áll sokban.