Ivar vagy amit szeretnél

Drága bátyám! Sok mindent neked köszönhetek, támogatásodban mindig bízhatok. A köztünk lévő közel nyolc év korkülönbség nem számottevő. Te egészen kiskorod óta próbálsz a jó úton tartani. Amikor a vízbe vetettem magam utánad, a partra húztál, és bár senki sem hibáztatott azért, ami akkor történt, te mindenki helyett hibáztattad magad. Tudtad, hogy mit tettél, hogy mindennek ellenére mégis félelem költözött a csontjaim közé, ha a víz közelébe kellett mennem. Az évek alatt egyre próbáltál hatni rám, de makacs voltam, és akkor merészkedtem csak vissza a kikötő deszkáira, amikor már nem volt kérdés: ha nem lépek, elvesztem leendő helyem. Mindig is jó testvérek voltunk, de kapcsolatunk csupán az utóbbi években szilárdult meg igazán. Te egyre kevesebbet tartózkodsz a városban, de ha Norf-ba érsz, első dolgod volt az, hogy engem felkeress. Egészen addig, míg Rhag egyszer ki nem hajózott veled az oldalán, és te el nem tűntél. Csatába kerültetek, a vízbe zuhantál, és mivel senki sem vette észre, hogy mi történt, sorsodra hagytak. Ennek már két éve. Fogalmam sincs, hogy hogy úsztad meg, de immár Norf városának közelében vagy, mégsem tudod, hogy ne hozd senkire a frászt azzal, hogy csak úgy felbukkansz az éterből. Mindenki halottnak hitt. Én is. De élsz. Fél kézzel ugyan, csapzottan, és más emberként.

A karakter életének részleteit nem határoznám meg csupán a közös szál az, ami adott. A pb-nek örülnék, ha maradna, a név változtatható. Keress pm-ben, ötletelhetünk még