Luna - klánvezető

Lunát a Hajónép vezetőjeként tartják számon, azonban hosszú göcsörtös út vezetett számára idáig. Kisgyermekként egyszer kis híján megfulladt, a bátyja mentette ki a vízből, azt követően éveken keresztül nem merészkedett a közelébe, sőt rettegett tőle, így legtöbbször a szabadba sem mozdult ki, akkora lelki nyomot hagyott benne ez az emlékkép, hiszen akár csak az ablakon kinézve is legnagyobb félelmével találta szembe magát. Egyszercsak azonban eltökélte, hogy a legjobb hajós lesz, mindenáron le akarta győzni fóbiáját, hiszen így nem élhetett teljes életet a klánban, és az ott lakók ezt gúnnyal hangjukban hangoztatták is, de Luna már nem akart többé menekülni. Meg akarta mutatni mindenkinek, aki azt mondta, hogy nem érdemes arra, hogy köztük éljen, hogy tévednek, hogy felnézzenek rá, tiszteljék, és ne kezeljék gyerekként. Végül felülkerekedett félelmén, az idő múlásával rájött arra, hogy a gyermeki gyávaság és traumák nem vezérelhetnek, és határozhatnak meg egy életen át. Az emberek körülötte megenyhültek, befogadóvá váltak, viselkedésével, hozzájuk való viszonyulásában arra tanította őket, hogy védjék meg egymást, ne ostorozzák a másikat. Majd a klánvezető halálakor, ő foglalta el a pozíciót. Ugyanakkor annak emlékeként, vagy hatására az életfelfilozófiájának részévé vált, a víz, amely életet ad és vesz el egyaránt.