new posts want to try one?
| |
| | Szerző | Üzenet |
---|
Outcasts
◊ Tartózkodási hely : x a Föld x
◊ Kor : 34
◊ Hozzászólások száma : 4
| Tárgy: Kain Csüt. Szept. 10 2015, 15:29 | Idéz Szerkeszt Töröl |
| Kain I bare my skin and I count my sins and I close my eyes and I take it in becenevek: hová akarsz még becézni? születési hely, dátum: Lahoma; 2148. január 25. kor: 25 csoport: Outcasts családi állapot: mint a kisujjam play by: Garrett Hedlund | lelkem darabkái... Olyan vagyok, mint a tűz. Hol fel-fellobbanok, hol pedig csendesen parázslok a sötétben, várva, hogy kitörjek kereteimből. Képes lennék elpusztítani egy egész erdőt, azonban saját magam vége is én vagyok, mert olykor nem csak másokat, de magamat is megemésztem. Azt kapsz, amit látsz, semmi többet. Nincsenek nagy mélységeim, amikben elmerülhetsz, és megláthatod valódi énemet, mert amit mutatok az vagyok én. Se több, se kevesebb. Dühöm általában, amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is száll és az egyik pillanatban még nekimennék a fának, a másikban már poénokat dobálok másokhoz. Kiismerhetetlen vagyok, mert ha évek óta ismersz is, akkor sem fogod tudni, hogy mi lesz egy-egy dologra a reakcióm, legalábbis nem teljesen. A vadság is jól leírhat, nem szeretem, ha visszafognak és azt sem teljesen fogadom el, ha valaki parancsolgat nekem, persze megvannak a jó napjaim, amikor engedek másoknak. Ha pedig épp rossz napom van, akkor képes vagyok a lelket is kiidegesíteni a körülöttem lévőkből humortalan poénjaimmal és egyszerűen csak a jelenlétemmel. Szeretek a tűzzel játszani. Vigyázva kell hozzám érni, mert ha nem tetszik, amit mutatsz, megégetlek. Akaratos vagyok és makacs, ha szeretnék valamit, akkor mindent megragadok, hogy azt megkaphassam. Nem vagyok jó ember, ezt a vak is látja, sőt még a közelében sem vagyok a jónak, hisz könnyen ölök állatot és embert is. Mégis lojális vagyok azokhoz, akiket közel engedek magamhoz és ezt a lojalitást senki sem tudná megvenni. Én magam viszont rosszul viselem, ha ez megtörténik. Az életmód, amit élek megkövetel pár dolgot, ami a kinézetemre is kihat. 187 centiméteremmel talán nem vagyok a legmagasabb ember a földön, de izmos testalkatom ezt kompenzálja. Látszik, hogy a fizikai munkához vagyok szokva és ezt nem szoktam rejtegetni sem. Minden egyes mozdulatomban benne van lelkem folytonos hevessége, és szemeim általában elárulják hangulatom mielőtt szólhatnék bármit is. Kékes szemeim általában játékosan csillognak, mikor társaimat szekálom, de abban a pillanatban, mikor veszélyt érzek a levegőben nem csak a levegő, de a szemeim is megfagynak és a jég színét veszik fel. A testbeszédem azonban nem csak hangulatomat árulja el tökéletesen, de a hozzáállásomat is egyes emberekhez vagy szituációkhoz. Testem szinte minden egyes részén található heg vagy begyógyuló félben lévő seb, és mindegyiknek megvan a maga külön története. Órákat tudnám mesélni a róluk kissé elferdített történeteket (amikben valahogy mindig én jövök ki jól), ha egyszer valaki rákérdez az egyikre. Hajam sötét színű, mely általában rövidre van nyírva, mert nem szeretem ha hosszú, de sajnos gyorsan nő. Bal karom külső felén egy kör alakú égett nyom látható, ami kirekesztettségem jele, és egyfajta megbélyegzés is. Minden egyes nap, mikor rá pillantok a régi életem jut eszembe róla, és az, hogy mennyivel jobb is most nekem.
|
hallgasd történetem... Mikor megszülettem olyan hideg volt, csoda volt hogy egyáltalán túléltem az éjszakát, legalábbis ezt mondta anyám és én mindig is hittem a szavának. Ez is csak az bizonyítja hogy már kisdedként is volt bennem tűz, mely életben tartott és arra ösztökélt, hogy ne adjam fel. Anyám minden egyes születésnapomon elmondta ezt, amíg meg nem betegedett és meghalt. Azóta sem hallottam a hangját, ahogy leszid mert megint összeverekedtem egy idősebbel, vagy mert nem értem vissza vacsoraidőre. Néha hiányzik, néha pedig örülök, hogy már nincs velünk, legalább nem kell látnia, hogy mivé lettek fiai, akiket annyira szeretett és védett. Három éves sem voltam, mikor először fegyvert ragadtam a kezembe, és azt hiszem azóta sem igazán raktam le, legalábbis mentálisan nem. Igaz, hogy csak egy egyszerű bot volt, de az én kezemben minden, ami nagyobb egy tavi kavicsnál fegyvernek minősül. A Tűz népénél fegyvert ragadsz és küzdesz, vagy meghalsz, nem fognak rád várni, hogy összeszedd magad, gyorsnak kell lenni és nem szabad azzal törődni, hogy, amit tettél annak rossz következményei is lehetnek. Eme gondolkodásmód miatt vagyok most kirekesztett, száműzött, nevezd ahogy akarod. Nem érdekelt, hogy akiken épp leverem a feszültséget, azok a társaim, ahogy az sem érdekelt, hogy mi lesz, ha majdnem megölöm az egyiket. Csak a vér íze számított a számban és, ahogy az adrenalin végigáramlik testem minden egyes porcikájában, feltüzelve lényem szunnyadó erejét. Csupán egy éles kő kellett, hogy elhallgattassam azt az alakot, akinek már a nevére sem emlékszem, csak arra, hogy az öcsémet becsmérelte. Egy biztos ütés a koponyájára és rögtön elhallgatott. Majd két napig volt eszméletlen és már azt hitték, hogy többé fel sem ébred, de ettől nem kellett félniük, a harmadik napon rögtön a kirekesztésemet kérte. Mindezt az öcsémért tettem, aki később hátat fordított nekem, az egyetlen ember, akiben még megbíztam. Ez volt az utolsó csepp a pohárba, mondták, ahogy a forró vassal megközelítették bőröm és beleégették a fekete billogot, mely száműzetésem megpecsételése is volt. Egy hangot sem adtam ki, ahogy hozzányomták a bőrömhöz, még akkor sem, mikor éreztem az égett hús szagát a levegőben. Nem érdemeltek annyit, hogy halljanak engem jajveszékelni. Az öcsém nem védett meg, nem mondta, hogy kaphatnék még egy esélyt, egy utolsót, egy utolsó utánit, csak nézett rám és éreztem az ítélkezést szemeiben. Mégis visszamentem érte. Hisz egy család vagyunk és össze kell tartanunk, anyánk legalábbis így akarta volna, tudom. Azonban ő nem osztotta nézeteimet, szerinte megérdemeltem, amit kaptam és még többet is. Először árultak el, és éreztem magam teljesen egyedül. Ha a saját testvérem nem hajlandó mellém állni, akkor ki fog?Épphogy csak meg tudtam szökni a Tűz népétől, az egykori családomtól és tudom jól, ha újra találkoznánk, megölnének. Legalábbis, ha hagynám magam. Mikor megszülettem, hideg volt és csoda hogy túléltem, mondta anyám, de én nem azt az időpontot tartom születésem dátumának, mikor ő 25 évvel ezelőtt életet adott nekem. Az igazi születésem, kiteljesedésem akkor volt, mikor, - ugyan nem önszántamból, de - elhagytam a családom, és a magam embere lehettem. A csoporthoz csatlakozásom óta pedig sokkal kevésbé érzem egyedül magam, persze ezt nem hangoztatom túl gyakran, inkább megvárom, hogy mindenki rájöjjön erre. Talán majd, ha a Fény Városába értünk elmondom nekik, mit is jelentenek számomra. Egy új fejezet, egy új kezdet. |
| | | The 100
◊ Tartózkodási hely : Earth
◊ Kor : 26
◊ Hozzászólások száma : 36
| Tárgy: Re: Kain Pént. Szept. 11 2015, 23:21 | Idéz Szerkeszt Töröl |
| elfogadva, üdv itt! Kedves Kain! Nos, talán célszerű azzal kezdeni, hogy leírhatatlan örömet okoztál nekem, amiért elvitted a keresettem, ezért igazán hálás vagyok neked, (tekintve, hogy máshol nem voltak kelendőek a hirdetett karaktereim, ezért) örülök, hogy sikerült olyat alkotnom, aki megfogott téged. Hiányzott már a bajkeverő Abrahamék egyre bővülő csapatából, és azt hiszem, bátran állíthatom azt, hogy a karakter a legjobb kezekbe került. Nem is akarok sokáig fangörcsölni, pedig majdnem heves sikoltozásban törtem ki, amikor olvastam a külső és a belső jellemzésedet. Nagyon átgondoltnak hatott. Szépen fogalmazol, tetszett, hogy megjelent benne a tűz és a jég motívuma. Főként a tűzzel kapcsolatos szavaid voltak azok, ahol nagy csillogó szemekkel olvastam a soraidat. Bevallom, már hosszú napok óta nézegettem az et-det, és egyáltalán nem okoztál csalódást. Nem csak a jellemzés sikerült jól, hanem a karaktered életének összefoglalása is. Követhető és érthető volt, továbbá külön plusz pont nálam, amiért ilyen keretes szerkezetet adtál az írásnak, ez is sugallja számomra, hogy alaposan átgondoltad, mit szeretnél az előtörténetben látni. Itt is megjelent a hideg-meleg és a tűz-jég ellentét, amit már a jellemzésnél is el kezdtél boncolgatni, és bevallom, engem az ilyenekkel könnyű levenni a lábamról. Kíváncsi leszek arra, hogy a karaktered valaha megtanulja-e fékezni a benne lobogó tüzet, vagy, hogy egyáltalán bevallja-e a társainak, hogy akármilyen idegesítő is, attól még kedveli őket. Vagy, hogy az öcséd későbbiekben kap-e még szerepet az életedben. Most, hogy végre megérkeztél, úgy érzem, az eddigi harmonikus csapatnak fel kell kötnie a gatyáját, és nagyon türelmesnek kell lennie veled. Valószínűleg még akartam valamit, de nem akarok órákon keresztül ódákat zengeni önmagamat ismételve. Szóval, irány a játéktér, idegesítsd bátran a többieket, azt hiszem nem csak én, hanem Loutessa is akar már tőled játékot (bár nem tudom mit akar, amikor még nem érkezett meg a bázisra ). Tehát, jó játékot kívánok neked, és kérlek ne felejtsd el a foglalózást, ha eddig még nem tetted volna meg. |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |