Konrad Norrington

Konrad Norringtonnak nehéz gyerekkora volt. Fiatalkorában sokat betegeskedett, vézna és gyenge kisfiúként sose értékelték eléggé. Mivel az édesanyja belehalt a szülésbe, ezért kettesben maradt a katona apjával. Szigorú nevelést kapott, többször meg is verték, így hát nem kapta meg azt a szeretetet, ami minden gyermeket megilletett volna.
Ahogy teltek az évek egyre inkább megtanulta elrejteni a fájdalmát, és a vidámabbik arcát mutatni másoknak. Hogy ezt a hatást elérje, nem riadt vissza a tudatmódosítók használatától sem, így aztán felnőttként nem csoda, hogy az Ark dilis pszichológusaként könyvelték el. Tulajdonképpen, nem volt ő ostoba, vagy őrült, csak kissé szétszórt alak volt, és a drogok miatt állandóan más világban járt. Épp ezért, a betegei gyakran inkább őt hallgatták, ahogy az életéről kesergett, ahelyett, hogy Konrad kezelte volna őket. Ilyenkor a csendes férfi meglehetősen szószátyárrá vált, és senki nem tudta volna elhallgattatni.
Őt nem zavarta, ha félnótásként kezelték, hiszen mégis így is akadtak páciensei, az apjának pedig már nagyon régóta nem akart megfelelni, mivel tudta, hogy csalóka álomként dédelgette azt, hogy valaha elismerik.
Néhány hónapja felvett egy titkárnőt ‒ ugyanis az előző felmondott, mert nem bírta már elviselni a férfit ‒, aki iránt gyengéd érzelmeket kezdetett táplálni, csakhogy a nő látszólag nem rajongott érte túlzottan. Hogy vajon sikerül-e alkalmazkodniuk egymáshoz, vagy Konradnak újabb alkalmazott után kell-e néznie? Nos az még a jövő zenéje…