new posts want to try one?
| |
|
| Szerző | Üzenet |
---|
Outcasts
◊ Kor : 44
◊ Hozzászólások száma : 10
| Tárgy: Re: Kastélyromok Kedd Szept. 22 2015, 00:31 | Idéz Szerkeszt Töröl |
| Tüzet nem rakok, találtunk elég bogyót és lárvát, hogy elég legyen estig. Hiram hegyezi a füleit, majd velem egyszerre fordul meg az adott irányba. Közben felkapom a dárdát, nem szeretem a meglepetéseket. Nem szükséges Hiramot visszatartanom, egész jól tudja, mit kell tennie, de azét tudom, hogy engem is figyel, mikor jelzek támadást. Nem tűnik kirekesztettnek, de elsőre sosem ítélek. Bezzeg a szemeim messziről árulkodnak, hogy mi is vagyok.Nincs bezzeg. Én nem látom, mások arcát látom, ahogy rám néznek és nem érdekel. Ezzel születtem. Inkább, mint ne legyen kezem vagy lábam. Vagy eggyel több legyen. Mint például Hiramnál. - Üdv. – egy lehelletnyit sem engedem lejjebb a lándzsát, a környéket is figyelem. Úgy felelek neki, nyelvben, ahogy megszólított. - Ezt ritkán hallom. – vagyis cseppet sem győzött meg. A megjegyzésre nem fordulok meg, nem pillantok Hiramra. Akár csapda is lehet. - A kutya ilyen, születésétől fogva. Mint ahogy én is. – nem mutatok a saját szemem felé, úgyis látni. - Miért követsz bennünket? Nem ártok senkinek, úton vagyok. – talán területet sértettem? Akkor tény, nem így szólna hozzám. A lándzsát mégis lejjebb engedem, de csak éppen annyival, hogy bármikor felemelhessem, harcra készen. - Megsérültél? Éhes vagy? Nincs semmim, amit adhatok, ha megsérültél, ellátlak, élelmünk csak pár gyümölcs és füstölt, sózott hal. – nem szívlelem a nem kívülállókat, ez még nem jelenti azt, hogy ne segítenék, ha arra szorulna.
|
| | | Grounders
◊ Hozzászólások száma : 15
| Tárgy: Re: Kastélyromok Pént. Szept. 18 2015, 11:38 | Idéz Szerkeszt Töröl |
| Mély levegő, kifúj, kéz finoman hátrahúz, céloz és...a zsákmány gyanútlanul gyalogol be a látómezőmbe. Karcsú lábai kissé erőtlenül, de azért magabiztosan lépkednek a kövek, és gyökerek közt. Apró jószág, de a gyomrom sem sokkal nagyobb, és tudjuk mi a dzsungel törvénye. Nyilam hegye egyenesen a homlokára mutat, és már épp útjára engedném, amikor... A gida felemeli a fejét, és hatalmas, mélybarna szemeivel egyenesen rám néz. Nagyon hosszúnak tűnik a két másodperc, amíg farkasszemet nézek ezzel a cuki állattal, mígnem ő töri meg a kontaktust egy nagyobb szökkenéssel, s mire ingerülten kifújom a levegőt, már sehol sincs. Visszateszem a nyilat a tegezbe, semmi kedvem üldözőbe venni őt.
A folyót követve haladok abba az irányba, ahol egy kastély omladozik. Masszív épület, ami még állni fog pár száz évig, szóval nem csoda, hogy a vándorok gyakran pihennek meg itt, mint ez az alak a kutyájával, akiknek a nyomait most követem. Remélem van valami kajája, és hajlandó elcserélni egy tarisznyányi dióbélért. Állatira elegem van már a dióból... Nagyon óvatosan érem csak be őket, semmi kedvem egy kutyával hadakozni, mert azokkal nem lehet beszélni. -Üdv - szólok oda semlegesen hátulról, direkt középen haladva az ösvényen, hogy ne tűnjön úgy, mintha meg akarnám támadni. Bár lehet, ha fegyvereim nem ezt a benyomást keltik, meg az arcomon lévő zöld festék, akkor mindegy is. -Nem akarok ártani nektek. Hangom halk, alig elég erős hozzá, hogy a szél elsodorja az idegen füléig a szavaim, melyeket a földiek nyelve formál. Mindig furcsálltam, mennyire hasonlít a szüleim nyelvére, és ugyanakkor mégis, mennyivel erőszakosabbnak hatnak a szavak így kimondva. Minden esetre, meg sem fordul a fejemben, hogy a férfi értené az angolt, úgyhogy marad ez. -Valami ráragadt a kutyád hátára, és lelóg...össze-vissza mozog ahogy lépked. |
| | | Outcasts
◊ Kor : 44
◊ Hozzászólások száma : 10
| Tárgy: Re: Kastélyromok Csüt. Szept. 17 2015, 22:49 | Idéz Szerkeszt Töröl |
| //időben a "nagy találkozó" előtt// Még talán időben át fogja vészelni az őszt és a telet a sérült őz. Eltörött a lába, vacsorának is jó lett volna, de nem volt szükségem arra, hogy feleslegesen leöljek egy állatot, s nagy részét el sem tudom fogyasztani, mert sok. Harim erről biztosan másként vélekedett, amikor elhessegettem az elején az épülő gidától, de beletörődött, hogy nem lesz alkalma belakmározni belőle. A folyó mellett engedtem el, úgy kellett szinte elzavarnom, pedig nagyon figyeltem, hogy ne szokjon a kezem alá. Melegebb éghajlat felé szándékozom vonulni, a hidegebb idő beállta előtt és nem szeretnék se klánba, se senkibe botlani. Megszoktam, hogy egyedül vagyok és bajt nem szeretnék magamnak. Harim az egyedüli társam, egy szintén korcs kinézetű kutya, de engem nem zavar a három szeme és farka, és ő sem lesz ingerült a szememtől. Egy saját kezűleg összevarrt bőrtáska van a vállamon keresztbe vetve, s egy dárda a fegyverem, a késemen kívül. A folyónál feljebb haladtam, hogy halásszak és gyűjtögessek pár bogyót, éppen szezonjuk van jó részüknek. Harim megtanulta megkülönböztetni az érett gyümölcsöt az éretlentől, így, míg én fent lakmározom a fán vagy a bokrok felső részéről szedem a gyümölcsöt, addig alul eszeget, vagy adok neki, ha nem éri el. Nem tudunk válogatni, hiába bőséges a termés egy vándorló gyűjtögetőnek. A pihenő után összepakolom a kevés holmimat és útnak indulunk. A tempóm, ha olyan a terep, egy lazább futás majd gyaloglás, hogy ne legyen monoton és haladjunk is. Harim pedig teljesen jól leköti magát a rohanással vagy a szaglászással, séta közben. A bemelegítő séta után neki is kezdek a lassú, tempós futásnak, hagyva Harimot a saját tempója szerint haladni.
|
| | | Admin
◊ Tartózkodási hely : Everywhere
◊ Kor : 106
◊ Hozzászólások száma : 132
| | | | | | | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |