Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én örülök, hogy a Földön vagyunk. Persze, tudom, hogy itt sem leányálom minden, itt vannak a földiek meg a a hegyiek, akik ugyebár elrabolták Jesset és a többieket, mégis úgy érzem, itt sokkal kellemesebb, mint odafönt az űrben volt. Maga a környezet barátságosabb, hiszen nem arról van szó, hogy egy űrállomáson vagyunk, egyforma falak és termek között bóklászunk. Nem, itt minden teljesen más, a folyók, a vízesések és az erdő. Egyszerűen imádok kint bóklászni, ami talán nem éppen a legbiztonságosabb ötlet, mert ott van például az a vízeséses csaj, aki fogalmam sincs, miért utál annyira. De tényleg, mégis mit vétettem én ellene, hogy folyamatosan úgy beszél velem, mintha meg akarna ölni valami hatalmas bűnért? Megláttam, amikor fürdött, na és? Láttam én már előtte is női testet, sőt! Szóval ja, nem vágom, hogy mi baja, ugyanis valójában ő tehet az egészről, csak valószínűleg nincs annyi esze, hogy ezt végiggondolja. Ő fürdött olyan helyen, én meg csak arra jártam, más is lehetett volna, például egy perverz pasas... Még jobban is járt velem, mert én a kavicsdobálgatása után inkább vigyorogva ott hagytam. Na de mindegy, hagyjuk azt a nőt, hiszen vannak nekem nála sokkal kedvesebb ismerőseim is. Most is például az egyikük után kutatok, hiszen a mai napra már sikerült végeznem a rám kiszabott feladatokkal, s ahogy elnéztem, nincsenek ápolásra szoruló személyek, így szeretném egy kis időre elrabolni Laylat. Tudom, hogy múltkor is élvezte az egész úszkálós ötletemet. Egyrészt látszott rajta, hogy boldog és ezt jó volt látni, másrészt pedig utána elég sokszor felhozta a dolgot. Az Ark felé tartok, azon bejárat irányába, melyen a kórházhoz juthatok, mikor már az udvaron meglátom a szőkeséget. - Kisasszony, elnézést, valami baj történt - szólítom meg hátulról vigyorogva, de mielőtt mg bármit mondhatna erre folytatom. - Szükségem lenne valakire, aki eljön velem fejest ugrani a mély vízbe. Sajnos bármi történhet és nem lenne szerencsés, ha valami baj történik és nincs ott senki, aki segíthetne a problémán - mondom tettetett szomorúsággal hangomban, miközben idegesen a hajamba túrok. Persze, nem hinném, hogy ennyitől már is beadná a derekát, de ha mégis, akkor ez az én szerencsenapom. Persze, tudom én még itt fűzögetni, van még egy pár szófordulat a tarsolyomban és addig úgysem fogok leállni, amíg igent nem mond. Ráadásul lehet, hogy nem vallja be, de neki is szüksége van néha egy kis kikapcsolódásra, amiről mondjuk én mindig gondoskodom ugyebár...
||music:zene|| words: xxx || note: remélem, jó lesz ▲▼